A tokot aligha kell bemutatni. A forma szigorúan követi az 1950-es Luminor vonalait, és természetesen a korona leszorítására, az egykor és ma is a vízállóság biztosítására szolgáló híd sem hiányzik. Ami viszont új, az az anyag, amiből ezeket megformálták. Mivel a világon elsőként alkalmazzák az óraiparban a szintetikus kerámiát, így ezt az anyagot büszkén Panerai Composite-nek nevezik. A pontos folyamatot nem részletezik, azonban a kiindulási anyag alumínium, amely elektro-kémiai folyamatok során alakul át szintetikus kerámiává. Értelemszerűen az anyag lényegesen könnyebb, mint a cirkónium-oxid, hátránya azonban, hogy keménység tekintetében elmarad ettől. Természetesen a rozsdamentes acélt azért könnyen maga mögé utasítja. Esztétikai tulajdonságai is figyelemre méltóak: homogén matt sötétbarna felületet alkot igen jellegzetes külsőt kölcsönözve ezzel az órának.
A nagy, barna számlap a márkától megszokott letisztult képet hozza. A márka védjegyének számító réteges, avagy szendvics felépítéssel, azaz az alsó és felső lemez közé szorított SuperLumiNova réteg, amely a felső lemeznek a számjegyek és indexek formájában kivágott részén világlik át, szintén találkozhatunk. A kismásodpercet szokott helyén, kilenc órában találjuk. Ugyan szerényen, feltűnésmentesen bújik még, mégis viszonylag szokatlannak hat a három órában lévő dátumablak. Az óra robusztus jellegéhez igazodik a számlapot fedő zafírüveg is, amely 2,6 milliméter vastag, és felülete természetesen tükröződésmentesített. A hátlapon is zafírt találunk, elvégre minden magára valamit is adó márka szívesen mutatja meg saját manufaktúra szerkezetét.
Nincs ez másként a P.9000 kaliber esetében sem. Ezt az automata szerkezetet az Officine Panerai neuchâteli műhelyében fejlesztették és itt is gyártják. A 13¾ vonal (kb. 31 milliméter) átmérőjű és 7,9 milliméter magas kaliber viszonylag nagynak számít, ez azonban a szerény méreteiről aligha ismert márka óráinak aligha jelenthet gondot, sőt! Így legalább a tok egészét képes kitölteni a szerkezet. A P.9000 két alváltozatban is készül, de mind a P.9001 mind pedig a P.9002 kialakítása azonos, azaz rendelkeznek dátum funkcióval, a kismásodperc pedig a korona tengelyében található. Az apró különbség mindössze a billegőkben keresendő, de ezek is mind három szerkezet esetében egységesen 28800 féllengést végeznek óránként.
Figyelemre méltó a szerkezet járástartaléka is, amely kereken három nap, ami automata kalibereknél magasnak számít. Nem számít azonban ismeretlen terepnek a Panerainek, amely számos manufaktúra kaliberének járástartaléka jóval magasabb az iparban megszokottnál. A kellő energiát nem egy hatalmas, hanem két sorba kapcsolt rugó biztosítja. A két rugóház alkalmazásának köszönhetően hosszú és vékony rugókat használhattak, amelyek ernyedésük ellenére is igen egyenletes nyomatékot biztosítanak. Ez pedig az egyik legfontosabb feltétel a billegő egyenletes amplitúdójának, így pedig végsősoron az óra pontosságának. A rugóházak energiájukat a rotortól kapják, amely akármelyik irányba forogva képes felhúzni azokat. Természetesen kézzel, a koronát forgatva is felhúzhatjuk az órát.
Ugyan egy második időzóna megjelenítésére nem alkalmas a Luminor 1950 Composite Marina 3 days Automatic, mégis könnyen lehet az időzónák között sokat utazók egyik kedvelt órája. Az óramutató ugyanis egyórás léptékekben állítható, mindezt a percmutatótól függetlenül. Így nem kell a percmutatóval bajlódni, illetve mivel az állítás során a szerkezet nem áll meg, és a billegőnek az elindítás után nem kell újra elérnie a megfelelő amplitúdót, a pontosság sem esik áldozatul.
Funkcionalitás, igen szigorú esztétikai előírások és már hosszú évek óta manufaktúra kaliberek alkalmazása az Officine Panerai modelljei sikerreceptjének hozzávalói, bár a mai napig is igen sokan vannak, akik egyszerűen nem értik, hogy az egymástól látszólag alig különböző modellekkel előálló olasz gyökerű svájci márka hogyan válhatott a egyik legkeresettebb márkává. Egy lehetséges válasz az innováció, amire jó példa a Panerai Luminor 1950 Composite Marina 3 days Automatic.
