A néhány évvel ezelőtt bemutatott Swiss Army Dive Master kvarc kaliberes kollekció az alapja a nem is olyan régen piacra dobott Dive Master 500 Mechanical kollekciónak, amely elsősorban a számlap tekintetében tér el. Ez valamivel jobban kidolgozott, mint a kvarc modelleké, a 43 milliméter átmérőjű tok azonban ugyanúgy vákuum plazmás eljárással kapta meg sötétszürke színét. A felületek túlnyomó része szálcsiszolt, a búvárlünetta egyes részei polírozottak, ezzel is emelve az óra minőségi megjelenését. A tok rozsdamentes acél, és mivel 43 milliméteres, ugyancsak érezhető a csuklón. Ennek ellenére viszonylag szépen fekszik fel a csuklóra, de ezt természetesen mindenki ítélje meg magának. A tok szokásos szerint három részből áll össze, azaz nem egy bonyolult forma, mégis jutott figyelem olyan részletekre, amelyek érdekessé teszik. A jó kezelhetőség jegyében a korona egész méretesre sikerült, robusztus megjelenést kölcsönözve így az órának, amelyet a koronavédők még ki is emelnek. A vízállóság is egész figyelemre méltó - ennél a modellnél 500 méter.

Búváróránál a SuperLumiNova bőséges használatát nem nehéz megideologizálni, és így nem csak a számlapra, hanem a lünettára is jutott. Igaz, nem az egészre, hanem csak az első húsz percre, de ez is több a sok más óránál használtnál, ahol csak a marker kapott egy pöttyöt. A lünettának 60 állása van, az egyperces pontossággal állítható, és természetesen csak egy irányba, az óra járásával ellentétesbe lehet forgatni.

A számlapot egészen mélyre ültették, és egészen szokatlan, máshol szinte soha nem látható esztétikai megoldáshoz folyamodtak, hogy a számlap és az üveg közötti űrt a tok szélén kitöltsék. Közvetlenül az üveg alá ültették a tok színévell megegyező fémgyűrűt, amely alá, a számlap peremére a percskála gyűrűje került. Ez a kettő együtt szinte soha sem látható. Az órákat kerek és négyszögletű indexek jelzik, tizenkét órába pedig a márka logóját, (a pajzs a svájci kereszttel) ültették. Itt végképp nem takarékoskodtak a lumineszcens anyaggal, így az órát sötétben kényelmesen le lehet olvasni, feltéve persze ha előtte elegendő fényt kapott. Ahogy az a többi Swiss Army órákról is ismert, a számlap belső részén szerepel a 13-24 óráig skála, amely így a névben szereplő katonai vonalhoz kapcsolódik. A három órában lévő dátumablak egy kicsit rontja a szimmetriát, de zavarónak azért valószínűleg erős túlzás lenne nevezni. A mutatók az újabb búvárórák trendjét követve meglehetősen vaskosak, de cserébe bőven van rajtuk hely a lumineszcens festéknek, amiből még a másodpercmutatóra is jutott. A számlap fölé tükröződéseket gátló bevonattal ellátott zafírüveget szereltek, és üveg jutott a hátlapra is, ami egy 500 méterig vízálló óránál viszonylag szokatlan.

A hátlap üvegbetétjének hála láthatóvá válik a szerkezet is, amely egy kis meglepetést is rejteget. Belépőszintű svájci óráról lévén szó, teljesen érthető lenne, ha az ETA 2824-2 automata kaliberét vártuk volna, cserébe azonban a szintén jól ismert, de jobb minőségűnek és kereken 1 milliméterrel laposabb 2892-2-t építették be. Ez a szerkezet eleve szebben díszítve hagyja el az ETA gyártósorát, így azzal már nem is kell foglalkozni. Egészen kifinomultak talán még azt is észreveszik, hogy a 2892-2 felhúzása sokkal finomabb, mint a 2824-2-é, de ez aligha döntő tényező.

Az órát kaucsuk szíjjal csatolhatjuk fel, amely színben a számlaphoz igazodik. Ahogy a kvarc modellek esetében is, úgy az automatáknál is számolhatunk a kínálat bővülésével, azaz a kék számlapon túl többek között fekete, narancs, piros stb. is készül majd. Míg a narancssárga kaucsukszíj egyáltalán nem szokatlan látvány már, addig a piros biztosan megosztaná a vásárlóközönséget, így valószínűleg az ebben a színben nem fog készülni.