A történet két évre nyúlik vissza, amikor a Steinway & Sons felkért egy ipari formatervezőt egy, a márkaá vonásaiból kiinduló kollekció megtervezésére. Kiindulási pontként a a zongora testének íves vonalai szolgáltak. A bemutatkozást a Model D és Model M kollekciókkal kezdték, amelyek inkább megjelenésükkel, mintsem műszaki tartalmukkal tűntek ki. Az igazi megdöbbentést a Model C váltotta ki, amelynek kismásodperce helyén a már említett metronóm komplikációt találjuk.
Mint ismeretes, a mechanikus metronóm mozgását retrográdárd mutatóval lehetne a legjobban imitálni. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a percenként hatvanszor kellene a mutatónak az ablak két széle között ide-oda mozognia. Ez műszakilag ugyan könnyen kivitelezhető, de rendkívül sok energiát emészt fel, így gyakorlatilag nem használható megoldás. Ezen a retrográdárd komplikációk mesterének számító Jean-Marc Wiederrecht sem tudott segíteni. A problémát tehát más szemszögből kellett megközelíteni. Ebben nagy szerepet kapott az ablak viszonylag kicsiny mérete, és az, hogy az emberi érzékszerveket, így a szemünket is könnyen be lehet csapni. A retrográd komplikáció helyett a metronóm nem egy hanem egyből hat mutatót kapott, hármat-hármat egymáshoz közel elhelyezett keréken. Ezek a kerekek egy tengelyen osztoznak, szögsebességgük azonos, de forgásirányuk ellentétes. Így ahogy azt látjuk, hogy a metronóm mutatója eléri az ablak szélét, majd az ellenkező irányba fordul, valójában két egymás fölött elhaladó mutatóval van dolgunk.
A kis komplikáció fölött látható a számlap, letisztult és jól leolvasható szerelt arab számokkal ellátott óraskála. Fehéraranyba gilosált minták és szolgálnak háttérként, amelyeket fekete vagy fehér zománccal vontak be. Az egészet természetesen tükröződés mentesített zafír fedi.
A tok a 43,7 x 26 milliméteres méretével viszonylag nagynak számít és kizárólag 18 karátos aranyból készítik, változattól függően vörösből vagy fehérből. A vízállóságról sem feledkeztek meg, bár a 30 méter inkább csak jelzés értékű.
Ahogy az a metronóm komplikácó leírásakor kiderült, nem egy különlegesen nehéz megoldással kell számolni, és egészen új, mindössze két éves márkaként manufaktúra szerkezetet sem kell elvárnunk. Ettől függetlenül az óra szerkezete a C 60 nevet kapta, amely azonban valójában a jó öreg ETA 2512 módosított és díszített változata.
Az órát felcsatolni klasszikus alligátorbőr szíjjal lehet, a tüskezár anyaga pedig a tokéval egyezik meg. Nem mindennapi, sőt, egyedi komplikációról lévén szó, és persze a még nagyob ár elérése érdekében, a Steinway & Sons Model C Seconde Métronomique limitált darabszámban, 300 példányban készül csak.
Bár az utóbbi évtizedekben akadt néhány kihívója, ha a legkiválóbb zongora hangját szeretnék hallani, akkor bizony a német gyökerű amerikai Steinway & Sons márka után érdemes nézni. Mostanra azonban ilyen nevű órákkal is találkozhatunk. A zongoragyártó lépése talán az év meglepetése volt, hiszen zongorák és órák készítésében vajmi kevés a közös vonás. A különbség nem csak méretben, hanem anyaghasználatban és technológiákban is gyökeresen eltér. Éppen ezért meglepő, hogy a márka harmadik modellje egy látszólag egészen csodálatos komplikációval, egy metronómmal állt elő, amely a kismásodperc helyét vette át.
