Mint látható, beható figyelmet fordítottak a számlapok kidolgozására: szerelt indexek és logók, genfi csíkokkal díszített fémfelületek és elegáns vagy lendületes színkombinációk jellemzik azokat. Az új kollekció természetesen új formatervezésű szíjakat is kapott. Mindegyik, még az alapmodellek is kronométer tanúsítvánnyal rendelkeztek, és legalább egy korong, a Grand Carrera kollekció névjegye, is szerepelt a számlapon. A TAG Heuer ezzel a komplikációval kívánta exkluzívabbá tenni az egyébként ETA kalibereken alapuló szerkezeteket. Mellesleg az órák nevében az RS (Rotating Disc) is erre a komplikációra utal, bár a TAG Heuer és a Carrera kollekció múltját figyelembe véve egyáltalán nem lenne légből kapott a motorsportra asszociálni.
Még a fejlesztés időszakában komoly viták zajlottak a kollekció neve körül. Eleinte a Vanquish név alatt futott a projekt, de azt a márka 2006-ban a Carrera Calibre 360-t megelőző tanulmánymodellre sütötte el. A Grand Carrera mellett szólt, hogy kiindulási alapként mégiscsak a Carrera kollekció, a világszerte legjobban fogyó, szolgált, és alapvetően a Carrerák prémium változatáról volt szó.

A feketébe öltöztetetthez képest kicsit elegánsabb rozsdamentes acél változat
A Grand Carrerák sikeres bevezetését követően, alig kilenc hónappal később, a 2008. évi bázeli vásáron mutatkozott be a Grand Carrera Calibre 36 Concept Chronograph, azaz a 36 RS tanulmány változata. A formanyelvet tekintve egyértelműen a műszakias irányba történt az elmozdulás, az eleganciát pedig lendületességre váltották. A tanulmány jóformán szériaérett volt, így a 36 RS szinte nem különbözik attól. A korong három órában a kronográf percösszegzője, míg a hat órában lévő az óraösszegző. Kilenc órában található a kismásodperc téglalapalakú ablaka, amely lineáris módon jelzi a másodperceket. A rendszer a TAG Heuer sajátja és Linear System név alatt ismert, valójában azonban ez is egy korong három felfestett mutatóval. Ezek közül kettő fekete, és csak a harmadik piros, azaz ha a feketéket látjuk nem fogjuk tudni megmondani, hogy a adott perc első vagy második húsz másodpercében járunk-e. A 41-60-ig terjedő időintervallum a piros miatt egyértelműen megállapítható. Egy harmadik szín mellett valószínűleg esztétikai megfontolásokból nem döntöttek, hiszen annak meglehetősen rikítónak kellene lennie ahhoz, hogy egyrészt a számlaptól, másrészt pedig a másik kettő színétől is elüssön. Másrészt pedig a kismásodperc sokszor valóban csak az óra működéséről biztosítja viselőjét, ténylegesen kevesen használják. Műszaki szempontból az óra legnagyobb dobása azonban az üveg alatti lünetta, amely amolyan tolómérőként segít a tizedmásodpercek leolvasásában, erről azonban bővebben lentebb. A tanulmányóra kedvező fogadtatása minden várakozást felülmúlt, és besöpörte az óraipar évi nagydíját is (Grand Prix d´Horlogerie de Genève).

A lendületet árasztó titán modell, a 36RS2 Ti2
A széria modell, immár Grand Carrera Calibre 36 RS Caliper Chronograph név alatt 2009-re készült el, és az egyedüli különbség a tanulmányhoz képest a "tolómérő" skáláinak számában rejlett. Míg a tanulmány tolómérőként szolgáló belső lünettája három helyen is kapott ilyen skálát, annak érdekében, hogy ne kelljen sokat használni a mozgatására szolgáló, tíz órában lévő koronát, addig a 36 RS-nek csak egy jutott, a másik kettő helyét pedig feliratok foglalták el.

A Grand Carrerák névjegye, a korongok, itt a kronográf összegzőinek szerepében
Nem különbözik azonban a 43 milliméter átmérőjű tok, amelyet nem csak rozsdamentes acélból készítenek, de második minőségi osztályba tartozó titánból is, amely felületét ráadásul vákuumplazmás eljárással feketévé varázsolták. Ez utóbbi esetben az órát 36 RS2 Ti2-nek nevezik, ahol a második tag félreérhetetlenül a tok anyagára utal. A rozsdamentes acél változat esetén a felületek kidolgozására is kiemelt figyelmet fordítottak. Így nem csak a szálcsiszolt, illetve polírozott területek váltják egymást, hanem a szálcsiszolás irányai is különböznek. Kiváló példák erre a fülek, ahol mind a három (függőleges és vízszintes szálcsiszolás, polírozás) összetalálkozik. A két korona felülete is különbözik egymástól, jelezve milyen mélyreható is a részletekre kiterjedő figyelem. Aki a fekete (titán) modell mellett dönt, annak ezekről a finomságokról le kell mondania, mivel a szín kialakításához alkalmazott kezelés homogén felületet eredményez.

Kivételességről árulkodó felületek: a fül oldalát víszintesen szálcsiszolték, felső részét merőlegesen, az él pedig polírozott
A tok vonalához hézagmentesen illeszkednek a szíjak is, amelyekből fém, illetve kaucsuk mellett dönthetünk. Az óra dinamikus jellegéből adódóan talán a kaucsuk illik hozzá jobban, aki azonban az elegánsabb megjelenést szeretné, az a fémszíjjal sem jár rosszul. Természetesen ennek felületei is szálcsiszoltak, illetve polírozottak. Zárként mindkét esetben zsanérzár szolgál.
Az óra talán legérdekesebb része a tizedmásodpercek mérésére szolgáló "tolómérő". Üveg alatti lünettaként forgatni a tíz órában lévő koronával kell, használata pedig zseniálisan egyszerű, de jó szempárra azért szükségünk lesz. A kronográf megállítása után a "tolómérőn" a nulla értéket pontosan a kronográf másodpercmutatójának hegyéhez kell illeszteni, majd a skálán megkeresni azt az osztást, amely pontosan illeszkedik a percskála egyik indexével. Ekkor már csak az osztáshoz rendelt értéket kell leolvasni, és meg is kaptuk a tizedmásodpercet. Utólag belegondolva csak tűnődni lehet azon, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő megoldáshoz miért kellett majdnem négy évtizedet várni? Ha belegondolunk, hogy logarléceket már évtizedek óta használnak órákban, akkor különösen jogos ez a kérdés.