|
A TAG Heuer Microtimer pályafutását 2002-ben Micrograph-ként kezdte, és a Heuer híres, 1916-os Mikrograph-jának, a világ első századmásodperces pontossággal mérő stopperórájának állított emléket. Az új évezred Micrograph-ját eredetileg korlátozott mennyiségben, 999 példányban késztették, és egyben az akkori Formula 1 versenyszezon hivatalos időmérője is volt. A XX. századi elődjéhez hasonlóan szintén századmásodperces pontossággal mért. A Microtimer még ugyanabban az évben, 2002-ben elnyerte a Grand Prix d´Horlogerie de Geneve formatervezési díját is, ami ráirányította a szélesebb közönség figyelmét is. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a TAG Heuer az órát a rendes kollekcióba emelte, immár Microtimer névvel.
Nem csak az óra neve változott azonban, a kvarc szerkezetet is továbbfejlesztették, így ez már ezredmásodperc pontosságú lett, ami kvarckarórák esetében valóban páratlan teljesítmény. Ugyanakkor erősen valószínűtlen, hogy kizárólag ezért a műszaki képességért vásárolt volna bárki is Microtimert, hiszen az ember érzékszerveinek fogyatékossága miatt gyakorlatilag pontos mérésre nem használható, azaz kizárólag a márka műszaki képességeit hirdeti. Ezen a két különbségen (név és szerkezet) kívül a Microtimer megegyezik közvetlen elődjével a Micrograph-fal. A elmúlt években a Microtimert alapul véve néhány más változattal is próbálkoztak, többek között a kevés sikert aratott női darabokkal is, ezek azonban amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan is mentek, kicsit magányosan hagyva a Microtimert. |
|
Ez azonban semmit nem változtat azon, hogy majdnem kilenc évvel bemutatása után a Microtimer még mindig futurisztikusnak hat, alapjaiban különbözik a TAG Heuer kollekciójában meglévő összes többi darabtól. Azt is be kell azonban vallani, hogy nem a Microtimer a legjobban fogyó modell. Mivel az óra egy viszonylag szűk piaci rést tölt be, ezért ezen nem is kell nagyon csodálkozni. Az órával szerzett tapasztalatokat végül egy Monaco modellben, az egyik oldalán analóg a másikon digitális számlappal rendelkező Monaco 69 órán kamatoztatták.
Az óra tehát elsősorban megjelenésével vívja ki környezete elismerését. Szögletes óráknál általában a formából adódó nagyobb tömeg, és az ebből adódó kényelmetlen viselet szokott gondot jelenteni. Szerencsére a TAG Heuernél a formatervezést és az ergonómiát nagy betűkkel írják, így annak ellenére, hogy a Microtimer tokja rozsdamentes acél, és ennek következtében viszonylag nehéz, mégis szépen fekszik fel a csuklóra, kényelmes viseletet biztosítva ezzel. Ha valaki tehát a digitális órákat kedveli, akkor valóban érdemes ezen a modellen elgondolkodni. Funkciók tekintetében sincs ok panaszra, elvégre a második időzónától a számtalan kronográf és Formula 1 funkción át, egészen a készenléti üzemmódig minden megtalálható.
Nem minden területen csillog azonban ennyire a Microtimer: a polírozott tok magas fénye miatt érzékeny. Természetesen nem arról van szó, hogy gyengébb minőségű acélt használtak volna. Mint minden valamirevaló óra acél tokja, ez is ugyanabból az ötvözetből készült, mint az orvosi eszközök zöme. A gond maga a gondosan polírozott felület. Mivel ennek fénye szinte hibátlan, a legkisebb karcolódások is meglátszanak rajta, és ami máshol csak hajszálnyinak tűnik, itt barázdának hat. Ezt a fogyatékosságot azonban könnyű orvosolni: vállalkozó kedvűek akár otthon, saját kezűleg is próbálkozhatnak vele, de a tökéletes eredményért érdemesebb inkább a kellően felszerelt órásműhely szolgáltatásait igénybe venni.
|
Egy ilyen megjelenésű órán bőrszíjak nevetségesen hatnának, a kaucsuk használata pedig szinte adta magát. Ennek mintázata az egyedüli, ami már elavultnak tekinthető, feltéve, hogy nagyon komoly ismereteink vannak a Formula 1 műszaki hátteréről. A szíj mintázata ugyanis kevésbé meglepő módon az F1 kocsik gumiabroncsaiét idézi. Az egyetlen bökkenő, hogy ezt a profilt 2008 óta már nem használják. Valamiért azonban nem hat életszerűnek az a helyzet, amelyben valaki egy TAG Heuer Microtimer viselőjének erre hívja fel a figyelmét. |
ITT KAPHATÓAK TAG Heuer órák BUDAPESTEN
 |
|
| |
A hagyományos mechanikus órák immár bő két évtizede tartó reneszánsza mellett néha még a legkonzervatívabb nézeteket vallók is eljátszanak azzal a gondolattal, hogy valami radikálisan újat is kellene néha-néha viselni. A TAG Heuer filozófiája alapján amúgy is igyekszik mindig egy orrhosszal a társak előtt járni, ha szokatlan formákról van szó. Elég csak az első négyzetes órát, a Monacot említeni, ami a hetvenes években eretnekségnek számított, és bár mára elfogadottabb, nem véletlen, hogy számos tanulmányóráját a Monaco négyzetes tokjaiban mutatták be. A valami egészen szokatlanra, de egyben csúcstechnológiára vágyók szívesen kacsingatnak a szíjhajtású V4-re, de az ára ugyancsak kijózanító. Jó alternatíva lehet ilyenkor a már bejáratott Microtimer.
