|
Maga az SLR kollekció egészen fiatal, mindössze bő négy éves, hiszen az első TAG Heuer SLR 2006-ban mutatkozott be. A kocsi vonalaira, már amennyire ez egy óránál lehetséges, legjobban talán ez a modell emlékeztet, mindemellett pedig letisztult, funkcionális hatást kelt. Egy SLR feltűnése az úton garantáltan magára vonzza a tekintet, és az órával szemben is ugyanez az elvárás. Ez legjobban a mérettel oldható meg, és a kerek és párna alakú tok egybegyúrásából, rozsdamentes acélból megformált tok a 45 milliméternél hajszálnyival nagyobb átmérőjével ennek eleget is tesz. A TAG Heuer SLR-k egyéb változatai között létezik olyan modell is, amelynek megvásárlását egy Mercedes SLR birtoklásához kötik. Az összes TAG Heuer SLR-re modelltől függetlenül érvényes, hogy a különbség a tokok oldalán keresendő: míg a bárki által elérhető darabok sima felületűek, addig az SLR kocsik tulajdonosai olyan tokok közül is választhatnak, amelyek oldalán a jármű levegőbeömlő nyílásait utánozták, azaz nem csupán egy egyszerű gravírozásról, ha már-már domborműről van szó.
Kivetnivalót persze azért itt is lehet találni - egyből kettőt is. Az egyik az óra szerkezetet. Ebbe az SLR-be a TAG Heuer 17-es kaliberét építették be, ami alapvetően az ETA 2894-2 enyhén módosított változata. Ahhoz képest, hogy ez egy exkluzív nagy presztízsű óra, és 3500 példányra limitálták, a szerkezet ugyancsak egy tömegtermék. |
|
Persze az ETA 2894-2-ön alapuló kaliber minőség és megbízhatóság tekintetében nehezen kritizálható, csupán arról van szó, hogy messze nem olyan egyedi, mint a Mercedes-Benz SLR. A TAG Heuer mentségére szóljon, hogy se a legelső, se a legutóbbi SLR elkészítésekor vagy nem állt kellő mennyiségben rendelkezésre mechanikus manufaktúra kaliber, vagy egyéb megfontolásokból - leginkább marketing - nem akarták azt beépíteni. A szerkezet szempontjából sokkal eredetibb az SLR Calibre S, amely a TAG Heuer saját fejlesztése, de ez ugye egy elektro-mechanikus darab.
A másik, sokkal látványosabb problémát a számlapon fedezhetjük fel. Alapvetően egy letisztult, könnyen áttekinthető formatervről van szó, amelyben egy kis fantáziával könnyen felismerhetjük a legújabb Carrera Calibre 1887 stíluselemeit is. A számlap azonban mégsem harmonikus, ami a dátumablak elhelyezéséhez köthető. Először is szokatlan helyre, hét órába került, bár ez önmagában nem lenne gond, főleg a TAG Heuernél, amely szeret viszonylag merész ötletekkel előállni (persze azért ügyelnek arra is, hogy ne essenek túlzásokba, elvégre nem egy résszegmenst szolgálnak ki). A gond a dátumablak párjával, az „Automatic” felirattal együtt válik igazán szembeötlővé. A kettőt együtt tekintve egyensúlyról sajnos aligha lehet szó.
A Tag Heuer meglehetősen széles kollekciót épített fel a Mercedes-Benz és McLaren sportautók és szuperkocsik körül, teljesítményüket pedig elismerés kell, hogy illesse, hiszen mindezt évtizedek helyett mindössze néhány év alatt vitték végbe. A kollekció az Mercedes SLR legújabb inkarnációjának, az évezred első sirályszárnyas autócsodájának állít emléket, amely azonban az eladásokat tekintve állítólag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanakkor nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy az aktuális SLR-ben meglássuk a jövő kivételes oldtimerét, egyedülálló gyűjtői értékét. Ez utóbbi mondható el erről a TAG Heuer SLR-ről is.
