A Pulsar az az óra, aminek a Hamilton emléket állít. Ez az 1970-ben bemutatott óra leginkább arról híres, hogy bár nem ez volt a világ első kvarc órája - a Seiko már 1969-ben előállt vele - de digitális a kijelzés először ezen a modellen jelent meg. Természetesen folyadékkristályos kijelzés akkor még gyermekcipőben járt, így más megoldás után kellett nézni. LED-ek kínálkoztak, hiszen bármilyen színben világítanak, és ahhoz is elég erősen, hogy verőfényes napsütésben is le lehessen olvasni. Egyedüli probléma az óraipari szemszögből magas fogyasztásuk volt; folyamatosan világítva az elemet igen hamar lemerítették volna. Áthidaló megoldásként egy nyomógomb szolgált, amelyet megnyomva a LED-ek csak egy ideig jelezték ki a pontos időt. Annak ellenére, hogy a LED-ek bekapcsolásakor jelentkező megnövekedett energiaigény enyhén hatott a pontosságra, a szerkezet mégis pontosnak és megbízhatónak volt mondható, és az órával együtt hamar népszerűvé is vált.
Pulsar - Pulsomatic evolúció
Az 1970-es Pulsar 2010-es reinkarnációja a Pulsomatic, és elődjéhez hasonlóan szintén tartogat meglepetést. Ez nem csak a korunk ízléséhez igazított vonalakat és megnövelt méretet, továbbá az eredetitől eltérő színű kijelzést jelenti, hanem műszaki vonalon is tud újat felmutatni. A külsejét tekintve az 50 méterig vízálló, 39 milliméter széles rozsdamentes acél tok és a zafírüveg egy korabeli TV formáját idézi. A változatosságot kedvelők a szálcsiszolt acél mellett feketített (PVD) és vörösarannyal bevont modellek közül is választhatnak. Szigorúan funkcionálisan tekintve a számlap nem éppen a jó helykihasználás mintapéldánya, óriási a szabadon maradt felületek aránya. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ennek a stílusnak ez a "pocsékolás" egyáltalán nem áll rosszul.
Mint a képeken is látható, a piros LED-eket nem hozták vissza. Az ok továbbra is azok viszonylagosan magas fogyasztása. Ehelyett folyadékkristályos kijelzőt építettek be, aminek köszönhetően a "képernyőn" mindig van adás, nem csak gombnyomásra. Ennél sokkal érdekesebb viszont az energiaellátás, igaz nem a Hamilton állt elő először ezzel a megoldással. Értelemszerűen kvarc szerkezettel van dolgunk, aminek elektromosságra van szüksége. Ezt egy elem biztosítja, amely azonban egyhamar nem fog lemerülni, ugyanis az automata kaliberekből ismerős rotor folyamatosan gondoskodik a töltésről. Teljesen feltöltve az óra 82 napig képes működni. A kalibert az ETA készíti, a Hamilton pedig jelzésképpen H1970 kalibernek nevezi, ezzel is emlékezve a Pulsarra.
A Hamilton az idei bázeli vásáron állt elő a jelen trendjeivel szembemenő, ugyanakkor azt követő darabjával is, a hangzatos nevű Pulsomatic órájával. Szembemegy abból a szempontból, hogy a pusztán digitális kijelzés manapság erősen háttérbe szorult, ugyanakkor az óra a nem is olyan régmúlt egyik mérföldkő jelentőségű órájának állít emléket, amely koncepcióval rengeteg márka állt elő az utóbbi egy-két évben. Teljesen reménytelennek éppen ezért nem tűnik az óra sikere, sőt, olyan kevés ilyen minőségi retro óra van a piacon, hogy szinte konkurenciával sem kell számolni.
