Az 1755-ben alapított Vacheron Constantin jelenleg a világ legidősebb, megszakítás nélkül alkotó órakészítője, és a valamivel több, mint egy negyed évezrednyi idő alatt a márka maga is hozzájárult az óraipar fejlődéséhez. A műszaki fejlődéssel haladva, új találmányokat hasznosítva és természetesen az óraipar iránt rajongók ízléséhez igazodva a genfi márka az órakészítés szinte összes területén kipróbálta magát, beleértve a zseb- és karórákat, a gyűrűkbe, medalionokba és brossokba építetteket is. Műszaki szempontból tekintve, jóformán az összes komplikációt a valóságba is átültették. Ugyanakkor a két és fél évszázad alatt szerzett tapasztalatokat és szakismereteket a rendkívül lapos kaliberek megépítéséhez is kamatoztatták. Figyelembe véve, hogy hova is kellett sokszor szerkezetet elhelyezni, ez egyáltalán nem meglepő.
Mindössze 4,1 milliméter "vastag" korunk leglaposabb órája
A miniatürizálás ilyen szintjét hagyományosan nem tekintjük komplikációnak, hiszen az órát nem ruházza fel úgy egy újabb funkcióval, ahogy azt a dátum indikáció vagy a kronográf teszi. Azonban olyan nagyon légből kapottnak sem mondhatjuk, ha mégis komplikációként tekintünk rá, hiszen a rendkívül kevés hely gyakran feszegeti a mikromechanika határait. A Vacheron Constantin mesterei ezeket a határokat meglehetősen korán, még a XIX. században tolták egyre kijjebb, igazán átütő sikereket azonban a XX. század hozott, amit akár a rendkívül lapos órák arany korának is nevezhetünk. Ekkora vált ugyanis kedveltté a karóra, így a tömeg és a méret is fontos tényező lett. Ennek megfelelően már a hőskorszakban, 1911-ben jelentkezett a Vacheron Constantin három, különböző átmérőjű, ám egységesen 2,82 milliméter vastag kaliberrel. A következő évtizedekben sorban egyre laposabb darabok láttak napvilágot, így 1917-ben már 2,25 milliméternél, 1924-ben pedig már 1,88 milliméternél jártak. A harmincas évek elejére az egy milliméteres határt is sikerült 6 század milliméterrel alulmúlni, igaz a szóban forgó zsebóra-szerkezet a maga 17 ligne-jével (1 ligne = kb. 2,25 mm) az akkori időkhöz képest meglehetősen szélesre sikeredett. A mechanikus órák vészkorszakában, 1981-ben a Structura kollekcióval bizonyították, hogy kvarc szerkezetek térhódítása ellenére sem felejtették el a Rhone folyó genfi szigetén, a Vacheron Constantin házában az ipar mesterfogásait. Persze a lapos méret oltárán sokszor fel kellett áldozni a komplikációkat, az 1992-ben bemutatott kaliber képezi azonban a kivételt: ahhoz képest, hogy percismétlő kaliberről van szó, a 3,28 milliméteres magasság kivételesnek számít.
A fentiek persze mind kézi felhúzású modellek, ám az egyre laposabb kaliberek megépítése 1945-től az automatákra is kiterjedt. Az alapmodell a 477 9/12 kaliber volt, amelyre később több változatott is építettek, így a 498-t (1951), a 499-t és 1019-t (1953) és végül az 1071-t (1958).
A két lapos óra egymás mellett (balodalt az 1968-as)
A számos kaliber közül a márka bicentenáriumára készített kézi felhúzású 1033-as kaliber mind a mai napig a gyűjtők érdeklődésének középpontjában áll. A 9 ligne (21,05 milliméter) átmérővel és 1,64 milliméteres magassággal a piac legkisebb kaliberének számít. A 120 alkatrészből összeállított kaliber méretei egyébként majdnem azonosak a svájci 20 Rappenes érméjével. Helyét három különböző kerek modellben találta meg, amelyek mind 4,54 milliméter vastagok voltak, és így egykor a világ leglaposabb óráinak számítottak. Az Historique Ultra-fine 1955 e három óra egyikének állít emléket, 4,1 milliméteres magasságával pedig napjaink leglaposabb órája. Párja az Historique Ultra-fine 1968, amelynek automata 1120 kaliberét eredetileg 1966-ban kezdték el fejleszteni és a következő év végétől már gyártották is. Ez a kaliber azonban nem csak a gyűjtők, hanem az óraipar más neves képviselőjének érdeklődését is felkeltette
A két rendkívül lapos óra az „Historiques” kollekcióban olyan neves társaságba kerül, mint a két évvel ezelőtt másodszorra bemutatott Chronomètre Royal 1907 vagy az Historique American 1921, amelyet pár hónappal ezelőtt az idei év órájának választottak.
A Vacheron Constantin történelmi jelentőségű óráinak jelenkori másait az „Historiques” kollekcióba csoportosítva kínálja. A következő évben két újabb darab gazdagítja majd a múltidéző kollekciót, amelyek egy lényeges vonásukban megegyeznek: mindkettő újra bizonyítja, hogy a genfi márka továbbra is képes rendkívül lapos kalibereket építeni. Az Historique Ultra-fine 1955, a világ jelenleg leglaposabb, mindössze 1,64 milliméter magas 1003 arany kaliberével az egyik, a másik pedig az Historique Ultra-fine 1968 automata 1120 kaliberrel szerelve, amelynek rotorjában azonban eltér az eredetitől.
