A második időzónát is kijelző órák egyik alváltozatának tekinthetőek a világórák, amelyek a számlapon egyszerre jelenítik meg az időzónákat. Hátrányuk, hogy ezt az adott zónára jellemző város nevével teszik, ez pedig általában zsúfolt számlapot jelent. A Cartier újítása abban áll, hogy megszabadítsa ettől a számlapot, hogy az egy sokkal letisztultabb képet mutathasson. Megoldásukkal a városok neveit tartalmazó korongot gyűrűvé alakították, és azt a számlapról a tok oldalára költöztették. Az adott időzóna referenciájaként szolgáló városneveket a tok baloldalán lévő zafír üvegbetéten át láthatjuk. Ehhez jön még egy újabb dobásuk, amely révén már a nyári időszámításból adódó eltéréseket sem kell fejben tartani, megteszi ezt helyettünk az óra.
A letisztult esztétikai elvárások a tokon is folytatódnak. A Cartier Calibre-ről ismert vonalakat nem törték meg nyomógombokkal, helyette a tok jellegzetes koronavédőjébe integráltak egyet, amellyel az óramutatót léptethetjük egyórás léptékekben.
A számlapon a tokhoz hasonlóan felfedezhetőek a Calibre kollekció jegyei, ugyanakkor a strukturált felépítést egy kicsit háttérbe szorítja a gilosált számlap sugározta elegancia, és az órát inkább a funkcionalista irányba tolja el. A kékített mutatók és a római számjegyek is mind az alapmodellben lefektetett esztétikai iránymutatásokat követik. A két nagy központi mutató jelzi annak az időzónának az idejét, amelyben épp tartózkodunk, míg a számlap központjában található a második időzóna segédszámlapja. Ehhez egyből két mutató is jár, amely valójában csak egy, amelyet hosszának pont a közepén szereltek a tengelyre. Így két feje van. Az egyiket a nap, míg a másikat egy félhold díszíti, amellyel elegánsan és rendkívül egyszerűen oldották meg az adott napszak kijelzésének feladatát.
A Calibre kollekció nem szerény méreteiről ismert, és a Cartier Calibre Multi Time Zone a maga 45 milliméteres átmérőjével nem csak a márkánál számít hatalmasnak, hanem objektíven szemlélve is nagynak tekinthető. Ennek persze egyenes következménye, hogy még bőven akadt hely a számlapon, amelyet egy egészen különleges újításnak szenteltek: a "jet lag" indikációnak. Mint ismeretes, egy új időzónához való alkalmazkodás alvászavarokkal járhat. A Cartier filozófiája szerint pedig egy luxusterméknek nem csak tulajdonosa lehetőségeit hivatott tükrözni, hanem lehetőleg az életét is megkönnyítse. Utazás előtt tehát beállítjuk úti célunkat, a szerkezet pedig figyelembe véve a központi nagy mutatók által jelzett aktuális időt a számlap alsó részén lévő skálán jelzi ki a különbséget. A szám, illetve a jet lag szabály ismeretében (keletre haladva időzónánként másfél, nyugatra egy napra van szükség, amíg szervezetünk, belső biológiai óránk teljesen hozzászokik az új időzónához) pedig könnyen meghatározható, hogy mennyi pihenésre is van szükségünk.
Arról aligha van vita, hogy mi egy óra leghasznosabb funkciója, de hogy mi a második leghasznosabb, arról már megoszlanak a vélemények. A sokat repülők nyílván a második időzóna megjelenítését értékelik a legtöbbre. Amikor a repülés még kiváltságnak számított, a magára valamit is adó üzletember csuklóján ilyen komplikációval rendelkező óra ült, és figyelembe véve a leolvasás kényelmességét, nem is igen akartak már másmilyen órát hordani. Második időzóna megjelenítésére képes órák minden mennyiségben és változatban készültek már, ám a Cartier-nek ennek ellenére is sikerült valami újjal előállnia.
