Ezeket a szivarokat csak 1982-től hozták forgalomba, előtte csak a kubai diktátor és legszűkebb köre élvezhette. Ezen felül gyakran adták magasrangú külföldi vendégeknek ajándékba is. Ezeket azonban így is csak korlátozottan lehet beszerezni, illetve vannak olyan államok, ahol árusításuk illegális. Ugyanakkor a Dominikai Köztársaságban Diaz y Cia 1978-ban állt elő a saját Cohibájával, amelynek összetételét 1990-ben továbbfejlesztette. Ezeket a dominikai Cohibákhoz bárhol hozzá lehet férni.
A prémium dohánytermék presztízséhez viszonyulva a Frédérique Constant tervezői is kitettek magukért, és igyekeztek elkapni a dohányzás aranykorának tengerentúli hangulatát. A formavilágot tekintve ez egyértelműen az Art Déco virágkorával esik egybe, így nem meglepő, hogy szinte a korszak óráira jellemző jegyek mindegyikét felfedezhetjük. Felülről tekintve a tok téglalapot formál, oldalról azonban már messze nem ennyire merev - finom domborulatával hűen követi viselője csuklójának vonalát, a számlapról pedig nem hiányoznak az egymást metsző körök, illetve a tok formájából adódóan torzított római számok sem.
Az óra talán egyetlen gondja éppen a római számokkal akad, egész pontosan a XI-sel. A 12 órába helyezett márka név ugyanis túl hosszú, így az pont a XI-től vesz el helyet. Így azonban egy kicsit borul a négy sarokban álló számjegyek szimmetriája. Tény azonban, hogy másképp valószínűleg nem lehetett volna ezt a problémát megoldani. Egyrészt a központi mutatók fölött közvetlenül találjuk a nagy, osztott dátumablakot, míg alattuk a második időzóna segédszámlapját.
A kizárólag klasszikus órák készítésére szakosodott genfi székhelyű Frédérique Constant röpke három évtized alatt nőtte ki magát egészen szerény családi vállalkozásból az óraipar komoly szereplőjévé. Ennek megfelelően az luxusipar egyre nevesebb képviselőivel képes együttműködéseket kialakítani. Legújabb dobásuk a Cohiba szivarmárkával karöltve valósították meg.
