|
A TAG Heuernek ebből a szempontból objektíven ítélve sem kell szégyenkeznie, sőt! Az egykor Heuer néven ismert márka mai örökösei, a Monaco V4-t, a Calibre 360-t és az egyelőre tanulmány stádiumban lévő Pendulumot elnézve az elődök is elismerően csettinthetnének. És így tennének a TAG Heuer Mikrograph, a márka idei első modellje esetében is.
Az óra múltjában ásva egészen 1916-ig, a világ első századmásodperc pontosságú stopperórájáig, a híres Mikrograph-ig mehetnénk vissza, de a közelmúltja sokkal érdekesebb. Csak 2005-ig kell visszapillantani, ugyanis ekkor mutatja be a márka a Calibre 360-t, a világ első századmásodperc pontosságú mechanikus kronográfját. Ezt a precizitást a szerkezet 360.000 féllengésű kronográf moduljával érték el, amely a legendás El Primero kalibernél (amely automata kronográf szerkezetként csak pár hónappal előzte meg a Heuer és más márkákkal együtt fejlesztett saját automata kronográf kalibert) tízszer gyorsabban járt. A Calibre 360 alapja - bármennyire is hihetetlen - az ETA 2893 automata kalibere, amelyhez a TAG Heuer adta a kézi felhúzású kronográf modult. A szerkezetet a 2005. évi Baselworldön mutatták be, és még ugyanabban az évben limitált példányszámban, TAG Heuer Vanquish néven piacra is dobták. A limitált példányszám fogalmát nagyon szigorúan értelmezték: csak 11 darab készült, és mindegyiket Svájcban értékesítették. |
|
A Calibre 360 ezt követően az egy évvel későbbi bázeli vásáron mutatkozott be, méghozzá a Carrera Calibre 360-as különböző változataiban. Ez a gyakorlatban négy különböző anyagot, vörösarany, fehérarany, rozsdamentes acél és vákuumplazmás eljárással feketített rozsdamentes acél modelleket jelentett. Természetesen ezek közül is mindegyik korlátozott darabszámban készült csak, valamivel nagyobban, mint a Vanquish. A 360-as napjai azonban meg voltak számlálva. Ezt követően már csak a Calibre 360 LS tanulmányba építették be, de sorozatban gyártott modellbe soha nem jutott belőle. Ennek oka a kaliber maga. A moduláris felépítése miatt egyszerűen túl nagy volt a teljesítménykülönbség a két rész között. Míg a módosított alap ETA szerkezet 28.800 féllengésszámmal dolgozott, addig a modul a már említett 360.000-rel. Egyszerűen nem ilyen igénybevételhez tervezték az ETA kalibert. A Monaco V4 fejlesztési munkálatainak előtérbe kerülése pedig megpecsételték a Calibre 360 sorsát.
A Mikrograph ehhez képest, egy teljesen más eset, bár első pillantásra egyáltalán nem tűnik annak. Ugyanúgy két billegőt, gátlóművet és átviteli rendszert kapott, amelyek féllengésszáma természetesen eltér egymástól. Ennek nem csak az az oka, hogy képessé tegyék az órát a századmásodperces pontosság mérésére, hanem az is, hogy ne befolyásolják a sokkal lassabb tempóban haladó óra- és percmutató működését. A lényeges különbség azonban az, hogy a Mikrograph szerkezete egy teljesen integrált kronográf szerkezet, azaz minden egyes alkatrészét csúcsteljesítmény leadására tervezték. Egy-két alkatrésztől eltekintve minden házon belül készül, a Calibre 360-ból egy elemet sem emeltek át. Az eredmény pedig egy egészen elképesztő adatot is tartalmaz: a szerkezetben 62 követ használtak fel. Hasonló mennyiséget csak a rendkívül sok komplikációt felvonultató modellekben találunk. Ahogy a Calibre 360 esetében is, a kronográfot itt is kézzel kell felhúzni, a járástartalék kijelzése 12 órában tehát a kronográfhoz tartozik, amely 90 percig képes üzemelni. A szerkezetet a márka prototípusokat készítő műhelyében szerelik össze, ugyanott, ahol a V4-ket is. Mondani sem kell, hogy ez egy teljesen más szemlélet, mint a sorozatban gyártott Calibre 1887 esetében, és leginkább ennek köszönhető, és persze annak is, hogy a kiskereskedelmi árat valamennyire értelmes keretek között tudják tartani, hogy alvállalkozók alapszintű bevonására is szükség volt, illetve van, mint például az Dubois Depraz-ra.
Érdekes fejlemény, hogy míg a közelmúltban a TAG Heuer újításait zömében merész, stílusosan szólva avantgárd formákba öntve mutatták be, addig a Mikrograph a klasszikusnak mondható Carrerában ölt testet. Különbséget azért bőven találunk, még ha finomak is. A 43 milliméteres tok azonban a jól ismert Carreráé, az egyedüli eltérés a csavarzáras kronográf nyomógomb. Az óra igazi személyisége - mint a legtöbb óra esetében - a számlapon ismerhető meg. Kiindulási alapként egyértelműen egy stopperóra szolgált, és annak köszönhetően, hogy a kronográf másodpercmutatója a központba került, az óra e funkcióját ténylegesen használni is lehet. A kronográf ezenkívül egy másodperc- és percösszegzőt is kapott hat, illetve három órában. A klasszikus helyen kilenc órában lévő kismásodperc itt is csak statiszta szerepet játszik, feladata csupán annyi, hogy jelezze, hogy az automata kaliber jár. A kronográf járástartalékát tizenkét órába helyezték, skálája a megszokott egész, háromnegyed, fél, negyed, lejárt jelölések helyett százalékos besorolást kapott, amely tagadhatatlanul jobban illik a Carrera Mikrograph dinamikus természetéhez. Egyértelműen látszik, hogy az esztétikumot a funkcionalitásnak rendelték alá, de finomságokról azért nem kell lemondani. Vessünk csak egy közelebbi pillantást a számlap központi részét elfoglaló barna körre! Fönt, tizenkét órában "levágtak" belőle egy darabocskát, hogy a rész ott jól illeszkedjen a egykori Heuer logóhoz, míg a nagyított másodpercösszegző egy kicsit kilóg ebből a mezőből. Az zseniális ebben, hogy ezek a szimmetriát megbontó elemek egyáltalán nem hatnak zavarónak.
A TAG Heuer Mikrograph tokja 18 karátos arany, és a kalibernek köszönhetően viszonylag magas is, nagyjából egy középkategóriás kronográffal vethető össze. Ám nem csak az aranynak köszönhető, hogy nem mérik olcsón. Az órából mindössze 150 példány készül, idén pedig csak ötven. Méretgazdaságosságról aligha beszélhetünk. Ehhez jön, hogy a szerkezet valóban manufaktúra szerkezet, azaz az egyes alkatrészeket ténylegesen kézi munkával állítják elő, és ugyanez érvényes a két beszállítóra is. És ekkor még nem beszéltünk a fejlesztési költségekről. A kérdés tehát, hogy egy minden extrával felszerelt német középkategóriás kocsit vegyünk-e, vagy egy ilyen karórát? Segítségképpen, a hat évvel ezelőtt bemutatott Vanquish ma már többszörösét éri annak, mint amennyiért vették.
A tok mérete azonban nem csak az árat befolyásolja, hanem a viselés közbeni komfortérzetet is. A szíj ezért valamivel szélesebb és egyben vastagabb is, így csúszkálni sem fog a csuklón.
|
A bevezetőben leírtakat folytatva belátható, hogy a Carrera Mirkograph minden tekintetben eleget tesz a Heuer, a Carrera és a Mikrograph nevek örökségének, műszaki szempontból pedig egyértelműen felülmúlja azokat. Tény, hogy az ára miatt kevesek engedhetik meg maguknak, de 150 darab garantáltan el fog kelni. Ezek a műszaki újítások pedig ugyanúgy hozzájárulnak a márka képének alakulásához, mint a merész formák is. Ha pedig valaki azon tűnődne, hogy az autóiparhoz hasonlóan, ahol a fejlesztések a prémium kategóriából szivárognak lefele, nem lenne-e érvényes a Mikrograph-ra is, nem is nagyon téved. Elképzelhető, hogy néhány év múlva egy sorozatban gyártott Mikrograph-fal is találkozhatunk. |
ITT KAPHATÓAK TAG Heuer órák BUDAPESTEN
 |
|
| |
Kevés olyan márkát találunk manapság az óraiparban, amely valamilyen módon ne elevenítené föl a múltját. Múltidéző gyanánt mesterségesen, digitálisan sárgított fényképek egyes híres modellekről, ismertetők az egykori műszaki újításokról és beszámolók az egyes neves darabokat hordó hírességekről - ezeket manapság mind megtaláljuk a magára valamit is adó svájci óramárka marketing fogásai között. A bökkenő sokszor ott van, hogy az adott márka vajon ma is képes-e olyan órákkal előállni, amelyek méltóak a múltjukhoz.
