Ugyanakkor nem az Urwerk az első olyan órakészítő, amely az időt óráján ilyen módon jelzi ki. A Patek Philippe 1959-ben mutatta be a Cobra névre hallgató modelljét, amely azonban nem jutott túl a prototípus stádiumon, és ma a márka genfi múzeumában az állandó kiállítás része. Az előd iránti tiszteletből az Urwerk is hasonló névben gondolkodott, ám jelezni kívánták a teljesítménybeli különbséget is. Az UR-CC1 így King Cobra elnevezés alatt válik majd ismertté.
A Patek Phillipe Cobra 1959-ből
Az arany és titán tok matt és polírozott felületei a számlapot két jól elkülöníthető részre osztják, amelyeket zafírüvegek fednek. Az alsó részen találjuk az órák és a percek skáláját. Ezek alatt egy-egy SuperLuminova bevonattal ellátott vonal kúszik balról jobbra. Mozgásukért egy retrográd szerkezet felel, amelynek köszönhetően a vonalak azonnal kiinduló helyzetükbe ugranak vissza, ahogy elérik útjuk végét. Ahogy a legtöbb Urwerk óra, úgy az UR-CC1 is tartogat olyan újdonságot, amelyre ez idáig órák esetében nem volt példa: felső részen a kismásodperc (ha lehet így nevezni) egyszerre lineáris és digitális kijelzésű. Ez utóbbinak korongját nikkelből fotolitográfiai eljárással hozták létre, és az egész korong mindössze 0,09 grammot nyom.
Az alacsony tömegre való törekvés az egész szerkezetre is jellemző, aminek köszönhetően az energiaigény is meglehetősen szerény, illetve az ütések is kisebb hatással vannak reá. A felhasznált berillium-bronz ötvözet alacsony súrlódási együtthatójáról ismert, ami tovább csökkenti az energiafelhasználást. A számlapok könnyű és rendkívül szilárd nikkelötvözetből készültek. A tömeg csökkentése a tokon is megfigyelhető: az oldal merevítői például méhsejt-szerkezetűek, amit egyből ki is használtak, hiszen ha már a hátlapra nem jutott üvegbetét, akkor legalább a tok oldalán legyen. Így természetesen a szerkezet rejtélyeire is fény derül.
A meglehetősen nagy méretű 45,7 mm x 43,5 mm King Cobra egyediségét szinte szó szerint megőrzi, hiszen csupán 25 darabot terveznek készíteni belőle.
Az óraipar egyik "deviáns" mesterei az Urwerk zsenijei, akik remekműveikkel olyan területekre merészkednek, amelyekre mások még nagyon gondolni sem mernek. Óráik mindegyike formabontó módon jelzi az időt, és szintén non-konformista műszaki megoldásokat kellett találni ahhoz, hogy ötleteiket megvalósíthassák. Legújabb alkotásuk az UR-CC1, amelyet a hatvanas évek gépkocsijainak műszerfala ihletett.
