A múlt század húszas éveiben az élet szinte összes területén számos forradalom játszódott le. Megfigyelhető mindez a művészetekben, a műszaki fejlődésben, kulturális téren és a társadalom szintjén - főleg a női emancipációt értve ez alatt - is. Az óraipar is lassan, de biztosan állt át a karórák készítésére, ezzel pedig egy új ügyfélkör, a nők meghódítása felé is. A LeCoultre 1924-ben mutatta be a Duoplan névre keresztelt kaliberét, amivel egyszerre két dolgot is bizonyított: a kecses méret nem feltétlenül megy a megbízhatóság rovására, másrészt pedig megtörte az eddigi kerek forma egyeduralmát. A legjobban ezt a téglalap alakú forma világraszóló sikere bizonyítja.
A sikeren felbuzdulva a svájci manufaktúránál a Duoplan kicsinyített másának elkészítésére vállalkoztak - persze úgy, hogy a megbízhatóságát megtartsa. Ez vezetett a 101-es kaliber születéséhez, amely akkoriban a világ legkisebb mechanikus szerkezete volt. A kis méret jóformán végtelen lehetőséget biztosított a tervezőknek arra, hogy elképzeléseiket valóra váltsák. Az e kaliberrel szerelt ékszerórák a legmagasabb körökben is elismerést vívtak ki maguknak, így II. Erzsébet koronázásakor is egy ilyen szerkezetű órát viselt.
Nyolc évtizeddel később ez a mikromechanikai remekmű még mindig a mérnöki munka csúcsteljesítményének számít. Meglehetősen kevés azon órásmesterek száma, akik e szerkezetek összeállítását el tudják végezni, így többek között ennek is köszönhető, hogy évente mindössze csak ötven darab készül belőle. Ha az illető szeme fénye nem is megy rá, viszont igen komoly koncentrációs készséget igényel a 98 darab alkatrész összeszerelése. Ezeket ugyanis 0,2 köbcentiméterbe kell belezsúfolni. A kész kaliber mindössze 3,4 milliméter magas, billegője 21600 féllengést végez óránként. És a legmegdöbbentőbb: a kaliber tömege nem éri el az 1 grammot. Jóformán mindegyik darabot az adott óra igényeihez igazítanak, így egy kis túlzással mindegyik 101-est egyedi darabnak tekinthetjük.
A kis méret igen különböző stílusú óráknak biztosít keretet, ahogy ez a hat jubileumi modellen is látszik. Sajnos meg kell azonban említeni, hogy ezeket mind rendkívül alacsonyra limitált példányszámban készítik: az egyes modellekből mindössze három, négy vagy öt darab hagyja el a manufaktúrát. Ilyen például a Joaillerie 101 1938, amely a hatvan évvel ezelőtti modell hű mása. A Joaillerie 101 Feuille a következő generációt képviseli, hiszen kereken negyven évvel ezelőtt debütált. A levél alakú gyémántdísz elhajtható, így fedve fel a számlapot és a mutatókat. A levelet visszahajtva az időről újra el lehet feledkezni. A Joaillerie 101 Nodo tökéletes példája a Haute Horlogerie és a Haute Joaillerie találkozásának - művészien egyesíti az egymással rokon ötvösművességet és órakészítést. Ahogy a Feuille-nél is, így itt is rejtett a számlap. Míg az előző modellek mind a kifinomultságról és eleganciáról árulkodtak, addig a rózsaszínű és kék zafírokkal tarkított, szabálytalan formájú Joaillerie 101 Résille "gyémántmezeje" fiatalosságot, dinamizmust és egy kis pimaszságot is sugároz. A Jaeger-LeCoultre legismertebb "ruhájába", a Reverso tokba ültetett női és férfi modell Grande Reverso 101 Art Déco szerkezetét üvegkalitkába ültették. A zafír üvegekkel rögzített szerkezethez még korona is csak a felhúzáskor és állításkor tartozik, ezektől a helyzetektől eltekintve a korona nem része az órának. A két műveletet a manufaktúra asztali óráihoz hasonlóan a hátlapon keresztül végezhetjük el. A gazdag háttérről a női modell esetében arany sugarak és gyémánt "csillagok" gondoskodnak, a férfiaknak fekete onixszal kell beérniük.

Joaillerie 101 1938 - örök elegancia

Joaillerie 101 Feuille - levél rejtette számlap

Joaillerie 101 Nodo - két mesterség gyermeke

Joaillerie 101 Résille - egy kis pimaszság zafírral

Grande Reverso 101 Art Déco női ...

... és férfi változata. Az a korona csak dísz.