Ahhoz, hogy a visszatérés meglehetősen hatásos legyen, a Cartier a manufaktúrához nemrég csatlakozott La Chaux-de-Fonds-i székhelyű fejlesztőközpont tudását hívta segítségül, akiknek az órakészítés egyik alapvető problémájával kellett megküzdeniük: a rendszeres időközönkénti szabályozás szükségességével. Mint ismert, mindegyik mechanikus órát élettartamától és állapotától függően szabályozni kell. Erre egy szerkezet életében legelőször az összeszerelés után kerül sor, ugyanis az elterjedt technológia egyszerűen nem elég pontos ahhoz, hogy az összeállított alkatrészek megfelelő pontossággal működjenek. A második alkalmat általában az ügyfélnek történő kiszállítás jelenti, amikor is a várható külső viszonyokhoz igazítják. Ezt követően pedig rendszeresen, két-háromévente, az időközi karbantartások során szükséges a szabályozást elvégezni. A Cartier azt a feladatot szabta a kutatómérnököknek, hogy a szabályozás szükségességét iktassák ki, és így hagyják el azokat az alkotóelemeket is, amelyek ehhez szükségesek.

Ennek elérése érdekében a gyártási technológia tolerancia határát egy mikronos (0,001 milliméter) pontosságra kellett szorítani, mielőtt egyáltalán a szabályzó szerveknek, a billegőnek, a rugónak és a gátlóműnek szentelhették volna a figyelmüket. Ahogy az manapság a hasonló úton járó más márkáknál is tapasztalható, a megoldás kulcsát az új anyagok alkalmazása jelentette. Ezen anyagok "mellékhatása" egyben az órakészítés egy másik alaptételét, a kenés szükségességét is alapjaiból forgatta ki; egy hagyományos kaliberben 65 ponton öt különböző fajta olaj biztosítja a kenést. A Cartier a szénkristály mellett tette le a voksát, amely tulajdonságaiban (kemény, könnyű, nem igényel kenést, nem mágnesezhető) nagyon hasonlít a gyémánthoz. Ebből készítették az ID One billegőjét és a gátlóművét. A tengelyek és a csavarok titánból készültek - itt is elsősorban a mágnesességgel szembeni semlegesség volt a legfontosabb tényező. A titán önmagában is kemény anyag, ám a lehető legkisebb súrlódás elérése érdekében a felületeket amorf gyémántszerű szénnel vonták be, amely tulajdonságaiban megegyezik a szénkristállyal. Ez a felületkezelés nem ismeretlen a Cartier számára, hiszen az egyik Santos 100 modell egész tokját is bevonták már ezzel az anyaggal. A billegő hajszálrugójának anyaga Zerodurra hallgat, azaz üvegkerámia, és így tág hőmérsékleti tartományokban igen stabil, dilatációs együtthatója jóformán nulla. A tokot nióbium és titán ötvözetéből formálták meg, amely szintén nem mágnesezhető, és ezen felül nem rozsdásodik, és kellően ütés- és karcolás álló is.

High-tech a javából - persze azért a gyökereket sem feljetették el. Vessünk egy pillantást a billegő egymásba fonódó két "C" betűjére!
Az ID One tanulmányóra elkészítése háromévnyi kutatómunka eredménye. A két rugóházas, 28.800 féllengésszámú és 50 óra járástartalékú modellel szerzett tapasztalatok alapján az új anyagok húsz százalékkal növelik a hatékonyságot. A pontosságra sem lehet semmi panasz: az átlagos eltérés napi két másodperc, míg fekve napi 0,8. Külön érdekesség, hogy a Cartier állítása szerint az értékeket nem befolyásolja, hogy a két rugóház éppen mennyire van felhúzva. Az értékek így egy tourbillion pontosságával vetekszenek.