Maga a vállalkozás a kaliforniai Caltech laborjaiból indult, és mielőtt az Omega egy Seamaster modelljének lünettáját ékesítette volna, golfütőkbe is beépítették. A játékosok elmondása szerint egészen kivételes élményt nyújtott az ütés liquidmetal fejű ütőkkel, és valószínűleg igen sokan még most is így látnák, ha időközben a fejek a terhelés miatt nem töredeztek volna. Az ütőket gyártó cég pedig tönkrement.
A részvénytársaságként működő Liquidmetal Technologies papírjaival egyebek mellett ezért egészen sokáig a negyed dolláros sáv körül kereskedtek. Egészen a hónap elejéig. Ekkor ugyanis a szórakoztató elektronikai termékek piacára exkluzív jogot vásárolt magának az egyik legismertebb informatikai vállalkozás, az Apple. Az ok nyilván a cég szellemi tulajdonát képező, kivételes tulajdonságokkal rendelkező termékében keresendő, mintsem az igen szerény gazdasági eredményeket hozó vállalkozás jövőt illető kilátásaiban. Az egyik ilyen tulajdonság az ötvözet kivételes rugalmassága, a másik a keménysége, amely kétszer akkora, mint a titáné. Ha figyelembe vesszük, hogy az ötvözet egyik alkotó eleme cirkónium, amiből a kerámia tokok is készülnek, akkor ez annyira nem is meglepő. Szintén figyelemre méltó az anyag rozsdaállósága, ami nem azt jelenti, hogy hosszabb ideig tart, amíg a rozsda megmarja, hanem az amorf állapota miatt egyszerűen nem tud megrozsdásodni.
Mindezek mellett megemlítendő egy szintén igen fontos jellemzője az ötvözetnek: az ára. Ez unciánként (kb. 28 gramm) 1500 dollár, felelőse pedig két, meglehetősen ritka elem: a platina és a berillium. Így érthető, hogy miért ódzkodik az Omega attól, hogy ezt az ötvözetet széles körben használja. Az árérzékenység fokozottan igaz a szórakoztató elektronikai ipar termékeire is, így hacsak az Apple nem talál módot arra, hogy radikálisan olcsóbban lehessen előállítani ezt az ötvözetet, akkor órákon is csak elvétve találkozhatunk majd vele.