Óratechnika – munka a tokon IV. 

Értelemszerűen a hántolás aligha jöhet szóba, marad a különböző eszközökkel történő reszelés, köszörülés, csiszolás. Az óratokok eredeti geometriáját, de legalábbis az arányait mindenképpen meg kell őrizni. Fontos, hogy a síkok síkok maradjanak, és az élek ne gömbölyödjenek le. Bármivel is nyúlunk a tárgyhoz, az anyagában meglévő karcok méreténél mindenképpen apróbb szemcséjű csiszoló anyaggal kell dolgoznunk. Az órások, már ha megfelelő gépük is van hozzá, szívesen használnak a polírozás előkészületei során úgynevezett gumiköveket. A köszörűkövekhez hasonló korongok gumiból készült anyagába vannak eloszlatva a megfelelő méretű csiszolószemcsék. Alacsony fordulat mellett a munkadarabokat kézzel vezetve egészen a polírozás előszobájáig lehet ezekkel szépen dolgozni. Az amatőr ehhez az előkészítéshez inkább ne használjon gépet! Az apró korongokkal működő kézi csiszolókkal így-úgy lehet azért dolgozni, de elővigyázatosnak kell lenni, nehogy a kis szerszámok helyi bemélyedéseket okozzanak, amelyeket eltüntetni aztán lehetetlen. Semmi baj a kézi munkával, mondhatni csak igényesség, kreativitás és sok türelem kell ahhoz, hogy az eredmény gyönyörű legyen. A fázisok közt itt is fontos az alapos le- és kézmosás, a végén pedig indulhat a polírozás. Ha házi körülmények között próbáljuk, különösen figyeljünk, hogy a korong és a paszta is tökéletesen tiszta legyen. Sokféle, kiváló minőségű polírpaszta kapható, a különféle fémekhez különféle keménységű és nagyságú szemcsetartalommal, de mit sem érnek a drága szerek, ha más szemcsék is a korongra kerültek korábban. A legjobb, ha a kényesebb munkákhoz használatos korongokat külön-külön, pormentesen bezacskózva tartjuk. Munkába vétel előtt a polírozáshoz használt gépet - akár, ha barkácsgép is - és a környékét is tisztítsuk meg a korábbi munkafolyamatok során keletkezett szemcséktől, mellyel sok bosszúságot előzhetünk meg. Ha az előkészítés jó volt és a korongunk is jó, továbbá a pasztánk is hatékony, akkor nem is olyan nehéz gyönyörű, hibátlanul csillogó felületeket kialakítani. Nem is tarthat sokáig a polírozás, hiszen a tárgy méretét ez is megváltoztatja, méghozzá meglehetősen ellenőrizhetetlen módon.

Az óratokok rendbe hozásakor a teljesen sík, vagy kúposan köszörült, esetleg homorúra csiszolt felületek is kialakíthatók anélkül, hogy az idomok lapjainak élei leromlanának. Ehhez már speciális lapidálógép, egyfajta síkcsiszoló szükségeltetik. Na, az ezzel elvégezhető munkákat aztán tényleg nem igen lehet házilagosan utánozni. Ám mégis, a géppel elvégezhető munkák közül néhány síkcsiszolási műveletet magas szinten meg tudunk csinálni kézzel is. Jellemzően a hátlapok és üvegrámák szálcsiszolásáról van szó, amelyeket a megfelelően felragasztott csiszolópapírokkal el lehet végezni. Sőt, akár egyes apró sík felületű szemekből álló fémcsatok is restaurálhatók kézi munkával, de persze ennek a munkának is megvannak a trükkjei.

Megemlítendő még egy igen egyszerű módszer, amely apró alkatrészek felületének síkba polírozására tökéletesen alkalmas. A megfelelő polírpasztát egész egyszerűen egy tiszta és finom A4-es papírra dörzsöljük rá, majd azt egy sík - talán üveg – lapra helyezve, felragasztása nélkül is használhatjuk síkba polírozásra. Polírozott síklappal rendelkező hátlapokkal, vagy üvegrámákkal csodát lehet így tenni. Csavarfejek polírozása esetén elengedhetetlen a síkot tartani tudó befogószerszám alkalmazása, de kerekek, karok síkja szépen tartható úgy is, hogy a tárgyat parafába nyomjuk, majd azzal együtt mozgatjuk a papíron. Ahogy mindennél, itt is a gyakorlat teszi a mestert. Ezért azoknak, akik esetleg az ismertetőt olvasván kedvet kaptak egy kis házi kivitelezésű csinosításra, előbb ne a kiszemelt darabon kísérletezzenek, hanem egy kimustrált darabbal próbálkozzanak. Az első próbálkozáskor szinte mindenki vét hibákat, és jobb, ha ezeket egy gyakorlásra szánt darabon követjük el.