A Sinn 142-es modellcsaládja a nyolcvanas évekből származik, a vonalait elnézve ezt le sem tagadhatná. Maga az óra azonban nem a Sinné. A Lemania tervezte és gyártotta, és saját neve alatt is hozta forgalomba. Ugyanakkor más számlapokkal más márkákat is kiszolgált késztermékével, így a Sinnt is. Az órába természetesen saját kaliberét, a Lemania 5100-ast és alváltozatait építette. A nyolcvanas évek legvégén azonban a Lemania felhagyott az óra előállításával. A Sinn felvásárolta a Lemaniától és más kereskedőktől a raktárkészletet, így ideig-óráig biztosított volt a teljes modellcsalád túlélése.
A készlet persze véges, így a felvásárlás csak átmeneti megoldás volt. Időközben elkezdődött a tok Frankfurtban való előállításának tervezése. Ha pedig már házon belül készül a tok, akkor legyen jobb, mint az eredeti. Ennek eredményeként növelték a tok nyomásállóságát, a mágneses mezők kártékony hatását is sikerült csökkenteni, illetve a nyomógombok foglalatot kaptak. Ez egyben a legjellegzetesebb jegy, amelyről a Lemania tokos Sinneket a saját gyártásúaktól meg lehet különböztetni. Ez még 1994-ben történt.
Egy 94 utáni, de 2005 előtti 142-es
Egy bő évtizeddel később, 2005-ben újabb kihívással kellett megküzdeni, mivel a Sinn már nem kapott Lemania 5100 kalibereket. Pontosabban 2002 óta nem szállított neki a Lemania. A céget ugyanis felvásárolta a Swatch csoport, és a döntésük értelmében 2002-től a Lemania 5100-as kalibert csak a csoporton belüli márkáknak szállíthatták. Akkoriban azonban egyetlen Swatch márka sem készített olyan órát, amelybe ezt a szerkezetet építették volna, így a kaliber sorsa megpecsételődött. A 2005 után készült Modell 142-esekbe így tehát már egy másik kalibert, a Dubois-Dépraz 2070-est építik. Ez azonban nem más, mint az ETA 2892-A2 kalibere, amelyet a Dubois-Dépraz moduljával kiegészített.
A tok tehát a nyolcvanas éveket idézi, és 44 milliméteres átmérőjével mai szemmel is nagyobbacskának nevezhető. Érdemes megfigyelni, ahogy a tok átmenet nélkül folytatódik a szíjban. Ez a trend ugyan többé-kevésbé az elmúlt évtizedekben is jelen volt, de az utóbbi években felerősödött, és egy valamire való, nem klasszikus külsejű óránál a szíj anyagától függetlenül szinte alapkövetelménynek számít.
Funkciók tekintetében ugyancsak elkényeztetik az óra viselőjét. Az óra, perc, kismásodperc hármasán kívül egy 24 órás segédszámlapot, egy dátum segédszámlapot és egy kronográfot is kapunk, amely nem csak a mért idő másodperceit, hanem perceit is a központból jelzi ki. Az 5100-eshez képest csak mérsékelten változott meg a számlap megjelenése, eltűnt a napot és dátumot megjelenítő ablak, és megjelent még egy segédszámlap. A fent felsoroltakat egészíti ki a második koronával állítható üveg alatti lünetta, amellyel egy adott helyre vonatkozó, előre ismert adatokból kiindulva megállapíthatjuk az árapály bekövetkeztének idejét. Ennek értékét tekintve a szokványostól való eltérés az, ami sokkal többet nyom a latba, mint a funkcionalitás, amely körülbelül a búvárlünettáékkal vetekszik.
Elnézvén a Sinn Modell 142-esnek a Gezeiten (árapály) változatát, valószínűleg sokan a múltban érzik magukat, pedig tényleg egy új modellről van szó. Igaz, az újdonság mindössze egy új funkcióra szorítkozik, amelyet a lünetta segítségével vehetünk igénybe. Első pillantásra minden más maradt a régiben, de csak elsőre.
