Akkoriban számos meglehetősen „elborult” óra is készült, amelyek közül néhány történelmi jelentőséggel bíró nevet is kért magának, akárcsak a szóban forgó óra. Az Omega egy rövid ideig az 1970-es évek derekén a Speedmasterből digitális változatot is gyártott. Nem az X-33-ról van szó, hanem egy igazi Casio hasonmásról. Persze az Omega a 70-es években kivette részét a digitális időmérők gyártásából, de rendszerint elég olcsó csengésű nevek alatt futtatta őket, mint például Time Computer, éppen ezért meglehetősen merész döntésnek volt nevezhető, hogy az egyik legjobban fogyó kollekciót ilyen módon teszik kockára. Akkoriban évről évre az Omegát tekintették a sport órák csúcsának még a hatalmas Rolexet is túlszárnyalta. Hogy mi történt? Nos, az ilyen órák, mint ez, vezettek a márka népszerűségének hanyatlásához.
Ami magát az órát illeti, funkcionalitásában megegyezik azzal, amit a fillérekért kapható Casiokban találunk. Ezek a darabok persze teljesen eredeti Omegák, sőt, még Speedmasterek is, értékük azonban inkább eszmei. Se sokat kapni, se sokat kérni nem lehet érte. Egy Omega óra - a koaxiális gátszerkezet márkájának - hátlapján olyat olvasni, hogy „No jewels, unadjusted” egyenesen megdöbbentő.
Aki ismeri az Omegát, ismeri a Speedmastert, de nem mindenki ismeri minden generációját. Itt van például napjaink „egyszerű” automatája, vagy a professzionális klasszikus külsővel, a holdszállás órája a ritkaságszámba menő 321-es kaliberrel, illetve a talán fél-profibbnak tűnő széles nyílfejű óramutatóval, de ismer valaki Speedmastert az 1970-es évekből is?
