Ha egy óramárka olyan hosszú, töretlen múltra tekinthet vissza, mint a Vacheron Constantin, akkor szinte mindennek, ami a közelmúltban történt, van valamilyen előfutára. A lapos karórák esetében például a konkurenciánál több komplikációval, ám mégis laposabb zsebórákat kell megemlíteni, amelyek a márkánál a XIX. század elején kezdtek megjelenni. A XX. század legelején olyan zsebórákkal álltak elő, amelyek mai szemmel is ámulatba ejtőek. Egyes darabok 3 milliméternél is laposabbak voltak, a beépített szerkezet pedig mindössze 0,9 milliméter magas. Persze a lényegesen kecsesebb méretek miatt a lapos karóra egy teljesen más dolog.
A Vacheron Constantin 1955-ben állt elő az 1003-as kaliberével, ami akkoriban a világ leglaposabb kézi felhúzású karóra kalibere volt, és meglepő módon ennél laposabb szerkezet még ma sem készül. Az 1,64 milliméteres magasságával messze „alulmúlja” egy versenytársa 2 milliméterét. Az 1003-as széltében sem nőtt meg azzal, hogy laposabb lett: az átmérője mindössze 21 milliméter, és túlzás nélkül nevezhető miniatűr műalkotásnak. Persze nem igazságos, de ha a manapság elterjedt ETA kaliberek méreteivel vetjük össze, ez a mechanikus szerkezet egyenesen hihetetlennek tűnik. Ebben a Vacheron Constantin Ultra Slimben az eredeti 1003-as kaliber dolgozik, ebben a formájában ez a kaliber már nem készül. A genfi márka kínálatában ugyanakkor továbbra is szerepel az 1003-as kaliber, aminek elődje az 1955-ös modell, és mindössze esztétikai módosításokon esett át. Így például a hidakat aranyból készítik.
Két külön kategória - felül egy ETA szerkezetes lapos modell, alul a félévszázados Ultra Slim
Az órát kézbe véve az első gondolat a hitetlenség - ez egyszerűen nem lehet egy mechanikus szerkezetű karóra. Még a leglaposabb kvarc szerkezettel szerelt óráknál is laposabb. A 18 karátos aranytokot felemelve pedig szinte alig lehet érezni az óra tömegét. A tokra tekintve látható, hogy az arányokat is igen jól eltalálták, ahogy ez persze egy ilyen kvalitású órától el is várható. A 33 milliméteres átmérő természetesen mai szemmel kicsinek számít, ám kiválóan illik az óra magasságához. Szerencsére egy-két optikai trükkel, mint például a keskeny lünettával, illetve a domború üveggel, azért az óra nagyobbnak tűnik. A korona természetesen apró, így a felhúzás és az állítás a megszokottnál nagyobb figyelmet igényel, de ez a kényelmetlenség az ilyen órák velejárója.
Az eredeti 1003-as kaliber - mai inkarnációja díszesebb
A hátlapot felnyitva tárul elénk a miniatűr csoda. Az amúgy sem túl nagy szerkezet a szerény tokban még kisebbnek tűnik, de egyben felfedezhetővé teszi a szerkezet részletgazdagságát is. Ne feledjük, 21 milliméteres átmérőről és 1,64 milliméteres magasságról beszélünk. A képet egyértelműen a billegő és kiegyenlítő csavarjai uralják, amelyeket a genfi csíkokkal díszített, ródiummal bevont hidak ölelnek körbe. Akinek kellően jó a szeme, az aranyozott feliratokat is elolvashatja. Ez a szerkezet több mint 50 évvel ezelőtt készült, számítógép vezérelte CNC gépekről még csak álmodni sem lehetett. Itt tényleg minden kézi munka.
Csak a lényeg - egyszerű és letisztult formában
A számlap sokkal letisztultabb aligha lehet. A fehér, krémes alapon csak szerelt egyenes indexek, a márka neve és két mutatót találunk, semmi többet. És itt alapvetően nincs szükség többre. Nem kell a lumineszcens festék, nem kell dátumablak és egyéb komplikációkra sincs szükség. Ez a számlap a lehető legletisztultabb, legegyszerűbb - csakis a lényeget mutatja, azaz a pontos időt. Az 50-es évek végétől ez az egyszerű és elegáns megjelenés - természetesen a lapos órák mellett - a Vacheron Constantin ismertetőjelévé vált, és ezek a vonások mind a mai napig megtalálhatóak például a Patrimony kollekció modelljeiben.
A két utód, a Historique Ultra Fine 1968 és 1955
Napjaink óraipari trendjei tagadhatatlanul a nagy és még nagyobb méretek irányába mutatnak. Az elmúlt egy évtizedben terjedtek el igazán a méretes darabok, amelyek formáikkal uralják a csuklót, szinte azonnal magukra vonzzák a tekintetet, és komplikációikkal igyekeznek ámulatba ejteni viselőjüket. Nem is olyan régen a 40 milliméteres átmérő nagynak számított, ma ez egy férfi óra esetében az alsó határ. Mindezek ellenére még ma is van, vagy talán újra van létjogosultsága az elegáns, egyszerű, letisztult vonalvezetésű óráknak, ezért is tűnik mai szemmel is elfogadhatónak a fél évszázaddal ezelőtt bemutatott Vacheron Constantin Ultra Slim, pedig ez vonásaival szöges ellentétben áll a jelen áramlataival.
