Ha egy óramárka olyan hosszú, töretlen múltra tekinthet vissza, mint a Vacheron Constantin, akkor szinte mindennek, ami a közelmúltban történt, van valamilyen előfutára. A lapos karórák esetében például a konkurenciánál több komplikációval, ám mégis laposabb zsebórákat kell megemlíteni, amelyek a márkánál a XIX. század elején kezdtek megjelenni. A XX. század legelején olyan zsebórákkal álltak elő, amelyek mai szemmel is ámulatba ejtőek. Egyes darabok 3 milliméternél is laposabbak voltak, a beépített szerkezet pedig mindössze 0,9 milliméter magas. Persze a lényegesen kecsesebb méretek miatt a lapos karóra egy teljesen más dolog.

A Vacheron Constantin 1955-ben állt elő az 1003-as kaliberével, ami akkoriban a világ leglaposabb kézi felhúzású karóra kalibere volt, és meglepő módon ennél laposabb szerkezet még ma sem készül. Az 1,64 milliméteres magasságával messze „alulmúlja” egy versenytársa 2 milliméterét. Az 1003-as széltében sem nőtt meg azzal, hogy laposabb lett: az átmérője mindössze 21 milliméter, és túlzás nélkül nevezhető miniatűr műalkotásnak. Persze nem igazságos, de ha a manapság elterjedt ETA kaliberek méreteivel vetjük össze, ez a mechanikus szerkezet egyenesen hihetetlennek tűnik. Ebben a Vacheron Constantin Ultra Slimben az eredeti 1003-as kaliber dolgozik, ebben a formájában ez a kaliber már nem készül. A genfi márka kínálatában ugyanakkor továbbra is szerepel az 1003-as kaliber, aminek elődje az 1955-ös modell, és mindössze esztétikai módosításokon esett át. Így például a hidakat aranyból készítik.

Két külön kategória - felül egy ETA szerkezetes lapos modell, alul a félévszázados Ultra Slim
Az órát kézbe véve az első gondolat a hitetlenség - ez egyszerűen nem lehet egy mechanikus szerkezetű karóra. Még a leglaposabb kvarc szerkezettel szerelt óráknál is laposabb. A 18 karátos aranytokot felemelve pedig szinte alig lehet érezni az óra tömegét. A tokra tekintve látható, hogy az arányokat is igen jól eltalálták, ahogy ez persze egy ilyen kvalitású órától el is várható. A 33 milliméteres átmérő természetesen mai szemmel kicsinek számít, ám kiválóan illik az óra magasságához. Szerencsére egy-két optikai trükkel, mint például a keskeny lünettával, illetve a domború üveggel, azért az óra nagyobbnak tűnik. A korona természetesen apró, így a felhúzás és az állítás a megszokottnál nagyobb figyelmet igényel, de ez a kényelmetlenség az ilyen órák velejárója.

Az eredeti 1003-as kaliber - mai inkarnációja díszesebb
A hátlapot felnyitva tárul elénk a miniatűr csoda. Az amúgy sem túl nagy szerkezet a szerény tokban még kisebbnek tűnik, de egyben felfedezhetővé teszi a szerkezet részletgazdagságát is. Ne feledjük, 21 milliméteres átmérőről és 1,64 milliméteres magasságról beszélünk. A képet egyértelműen a billegő és kiegyenlítő csavarjai uralják, amelyeket a genfi csíkokkal díszített, ródiummal bevont hidak ölelnek körbe. Akinek kellően jó a szeme, az aranyozott feliratokat is elolvashatja. Ez a szerkezet több mint 50 évvel ezelőtt készült, számítógép vezérelte CNC gépekről még csak álmodni sem lehetett. Itt tényleg minden kézi munka.

Csak a lényeg - egyszerű és letisztult formában
A számlap sokkal letisztultabb aligha lehet. A fehér, krémes alapon csak szerelt egyenes indexek, a márka neve és két mutatót találunk, semmi többet. És itt alapvetően nincs szükség többre. Nem kell a lumineszcens festék, nem kell dátumablak és egyéb komplikációkra sincs szükség. Ez a számlap a lehető legletisztultabb, legegyszerűbb - csakis a lényeget mutatja, azaz a pontos időt. Az 50-es évek végétől ez az egyszerű és elegáns megjelenés - természetesen a lapos órák mellett - a Vacheron Constantin ismertetőjelévé vált, és ezek a vonások mind a mai napig megtalálhatóak például a Patrimony kollekció modelljeiben.

A két utód, a Historique Ultra Fine 1968 és 1955