A Glyice akkoriban már egy bejáratott márkának volt tekinthető, amelynek kollekciójából azonban hiányzott egy pilótaóra. A történet szerint a márka egyik képviselője Bangkok és Calcutta között a thai légitársaság egyik pilótájával beszélgetve ötlötte ki a Glyice Airman órák alapkoncepcióját, amely alapjaiban tér el a megszokott pilótaóráktól. Bár a legelső pilótaórákat a repülés úttörőinek készítették, egyhamar a katonai vonal lett a meghatározó, megszabva így a zömében civileknek szánt órák küllemét. A Glycine eleve civileket, kereskedelmi pilótákat és sokat utazókat kívánt megszólítani, így a márka órái a polgári repülés világában gyökereznek.

Egy régi Airman a korai 60-as évekből
Az első Airman modellel 1953-ban álltak elő, sikeréről pedig legyen elég annyi, hogy húsz éven keresztül folyamatosan gyártották őket. Persze kisebb módosításokon átestek azért, például 1960-tól a Felsa 692-es kalibert különböző A.Schild szerkezetek követték, és bár eredetileg civileknek szánták, katonai körökben is kedveltté vált. Például a vietnámi háború idején számos helikopterpilóta hordta a márka óráit, és a Gemini 5 küldetés során egy Airman a világűrt is megjárta.
Hogy mennyire fontos a Glycine számára az Airman, hűen tükrözi az a tény, hogy 1953 óta a kollekciójukban az Airman folyamatosan jelen van, idén pedig a 22. ilyen nevű modelljükkel állnak elő - rögtön három változatban. Az első, a Purist, az eredeti modellnek állít emléket, míg a GA és GMT változat "variáció az alaptémára". A GA és a Purist modellek világos számlappal is kaphatóak, szintén emlékeztetve a legelső Airmanre, amely ebből a szempontból is eltért a hagyományosan fekete számlapos, katonai alapokon nyugvó pilótaóráktól.

Airman Base 22 GA
Az új Base 22 Airmanek meglehetősen nagynak tűnnek, és ha abból indulunk ki, hogy a Glycine is az elsők között volt, akik az 1990-es évek elején a nagyméretű órákra tett, akkor a karcsú csuklójúak bizony aggódhatnának. A rozsdamentes acél tok valójában azonban csak 42 milliméteres átmérőjű, és így teljesen átlagosnak tekinthetőek. A titok nyitja a négy órában lévő korona segítségével mozgatható, határozott vonású lünettában és a számlap legszélére kiszorított 24 órás skálázásban keresendő. Ez utóbbinak szerepe ebben kifejezetten jelentős, hiszen meglehetősen nagy űrt képez a számlap központjában. Az indexek a belső ívre kerültek, és a márka szokásához híven jócskán jutott nekik a lumineszcens SuperLumiNovából, azaz sötétben is feltűnő jelenség az óra.
A szerkezet mindhárom változat esetében az ETA2892-A2 kaliberén alapuló, második időzónát is kijelző ETA2893-2 automata kaliber. Bár a szerkezet azonos, az órák különböznek: a Purist csak két időzónát jelez ki, a GMT hármat, és a Puristtal együtt másodpercstopos, míg a GA is három időzónát jelez ki, de a másodpercstopot kiiktatták. Ennek előnye, hogy úgy állíthatjuk a helyi idő kijelzésére szolgáló óra- és percmutatót, hogy közben a billegő tovább dolgozik, és a megállást követően nem kell hosszú perceknek eltelniük ahhoz, hogy újra megfelelő amplitúdón lengjen. A mindennapokban ez általában elenyésző pontatlanságokat okoz, de ha valaki rendszeresen, napjában akár kétszer, vagy többször is más időzónához igazítja az óráját, akkor a szerkezet már rövidebb időtartam alatt is szép eltérést szedhet össze.

Airman Base 22 GMT
Szólni kell még a bőrszíjakról, amelyek egy kicsit szintén kilógnak a sorból. Ezek rendszerint a füleknél valamivel szélesebbek, mint a zárnál. A különbség általában 2 vagy négy milliméter. Az Airman Base 22 modellek borjúbőr szíjai azonban egységesen 22 milliméter szélesek, ezzel is hangsúlyozva az óra funkcionalista vonásait az esztétikaiak felett. A megszokottól való eltérés és a tekintélyes és hiteles történet sok esetben elrugaszkodott árakat szokott jelenteni, az Airman Base 22-t azonban szerencsére a középkategória alsó tartományába pozícionálták.