Már az első találkozásnál szembeötlik az egyik legjellegzetesebb eltérés: nem csak az óra számlapja fekete, hanem maga az egész óra is. Mivel az utolsó világháború előestéjén a vákuumplazmás felületkezelési eljárást még nem ismerték így érthető módon ez egy mai elem, amely ráadásul egyre inkább kedveltebb. Ugyanakkor a vákuumplazmás felületkezelési eljárások között is vannak különbségek. A Tutima pedig úgy tűnik megtalálta a módját annak, hogy valami kivételeset alkosson ezen a területen. A feketített felületek annyira simák, hogy már-már selyemhez lehetne hasonlítani, szinte a fény is „megcsúszik” rajtuk. Ráadásul biztosra vehető, hogy a tok optikailag kifogástalan megjelenését sokáig meg fogja őrizni. Ez pedig nem csak annak köszönhető, hogy a fekete titánoxid bevonat eleve megnöveli a rozsdamentes acél keménységét, hanem annak is, hogy egy házon belül fejlesztett eljárással még a vákuumplazmás kezelés előtt növelték a tok keménységét. A kerámia minőségét ugyan nem éri el, de már összehasonlítható vele. Értelemszerűen zafír fedi a számlapot, aminek most tartósság tekintetében lesz versenytársa. Számos olyan órával lehet ugyanis találkozni, ahol a tok erősen megviselt állapotban van, a zafír azonban olyan, mintha tegnap illesztették volna a helyére.
Az első darabok egyike
Amíg a tok színe és felülete, de még a mérete is - 43 milliméteres - korunk igényeinek felel meg, addig a recézett lünetta, és főként a számlap egyértelműen a múltat, a késő harmincas éveket idézi. A hatalmas összegzők azonnal áttekinthetőek, így az órával ismerkedni nem kell, elég csak megszokni. Azt pedig elég hamar meg lehet. A sötétben vagy rossz látási viszonyok közötti leolvashatóság hiányát mára már csak nagyon kevés óra engedheti meg magának, így a Grand Classic Chronograph sem nélkülözheti. Régebben, a lumineszcens festékek felfedezése előtt ezt olyan színkombinációk alkalmazásával oldották meg, hogy azok kontrasztja minél nagyobb legyen. A gyakorlatban ez fekete alapon fehér indexeket és számokat jelentett. A mai kor műszaki megoldásaival azonban nem csak színek megválasztásával segítik a leolvasását, hanem az igen éles kontúrokkal is. Ilyen precíz munka akkoriban még kivitelezhetetlen volt.
Az aktuális változat - letisztultabb lett a számlap
A számlap elrendezéséből kiindulva, illetve azt a tényt szem előtt tartva, hogy a Tutima önálló független vállalkozás, és így anyagi lehetőségei korlátozottak, nem nehéz kitalálni, hogy milyen szerkezet is lüktet a Grand Classic Chronograph-ban. Ez bizony az jól bevált ETA/Valjoux 7750 kronográf kaliber, amelyet változtatás nélkül építettek be. A szimmetria érdekében a kismásodpercet elhagyták és a hét napjait sem jelenítik meg, de talán a dátumot is lehetett volna nélkülözni, elvégre egy klasszikus darabról van szó, amelyről ez a funkció hiányzott.
Klasszikus pilótaórát bőrszíjjal illik viselni. A Tutima Grand Classic Chronograph esetében azonban érdemes kivételt tenni. A fémszíjat, amelynek megjelenése jól illik a múltidőző stílushoz, ugyanolyan gondossággal felületkezelték, mint a tokot. Ha nem éreznénk súlyát, és csak a tapintásunkra hagyatkozhatnánk, akkor bizony egy ideig találgathatnánk anyagát. Persze aki ragaszkodik a hagyományokhoz, a tipikus bőrszíjjal is kérheti óráját.
A Tutima azon kevés óragyártók körébe tartozik, amelyek teljes joggal készítenek klasszikus pilótaórákat, hiszen e márkák történetük bizonyos szakaszában ténylegesen beszállítói voltak valamely ország légierejének. Ezen márkák közül jó néhány még ma is az adott ország légierejét látja el időmérőkkel. Ellentétben más óramárkákkal tehát ezek a gyártók nem csak hitelesnek tűnő klasszikus darabokkal állnak elő, hanem modelljeik a márka múltja miatt azok is, hitelesek. Az évtizedek alatt azonban az ízlés is változik, így apróbb változtatásokat bizony végre kell hajtani annak érdekében, hogy a terméket a közönség elfogadja. Jó példa erre a Tutima Grand Classic Chronograph Black karórája.
