Mindent rádiós szenzorokkal mértek. Azt is, hogy egy-egy személy egy héten hányszor létesített bármi nemű kapcsolatot a másikkal, valamint negatív, vagy pozitív hatások érték őket. Szimuláltak vészhelyzeteket is, az elsőt 2010 december elején. Ekkor az irányító panelben okoztak mesterséges tüzet, ami azt is jelentette, hogy az összes elektronikus életmentő és oltó készülék meghibásodást jelzett. A csapat képes volt jó morált felmutatni, és gond nélkül megoldották a helyzetet. A második hiba 2011 április 18-án keletkezett, persze mesterséges, direkt körülmények között. Egy szimulált elektro-magnetikus vihar következtében elszállt a kommunikációs összeköttetés a legénység és az irányító bázis között. Ezt másodjára is megismételték, ráadásul a legrosszabbkor, akkor, amikor a csapat hazafelé indult volna.

Nagyon monoton viszonyok uralkodtak, így a tudósok tökéletes lehetőséghez jutottak, hogy az emberek képesek-e ugyanolyan gyorsan és eredményesen dolgozni, mint a program kezdetén. Nagyon pozitív eredményre jutottak. Nem történt változás a morálban, és ami a leglényegesebb, senki nem vált külön a csoportból, nem volt szakadár. Produkáltak szélsőséges hőmérsékleti körülményeket is, valamint vizsgálták, hogyan viszonyul az emberi szervezet az állandó, megszabott étkezési rendhez. Folyamatosan csökkentették például a bevitt só mennyiséget, amit eddig soha nem teszteltek és arra az eredményre jutottak, hogy kevesebb só elfogyasztásával, normalizálni tudták a fedélzeten lévők vérnyomását. Azt is vizsgálták, hogy kisebb baktériumok légkörbe kerülésére, hogyan reagálnak az űrhajósok.

Az Orosz Űrkutatási Intézet, az ESA és a Német Űrkutatási Intézet hivatalos partnereként a Fortis rendkívül büszke arra, hogy részese lehetett egy ilyen életreszóló akciónak.

