Ugyanakkor két olyan jellemzővel is ellátták, amellyel kevés más óránál találkozhatunk: az egyik ilyen a kronográfnak koronavédőként is szolgáló nyomógombjai, illetve a hátlap háromszög alakú zafír üvegbetétje, amely révén így a szerkezet is láthatóvá válik. A tok oldalán a fekete kaucsukszíj mintázata köszön vissza. Maga a tok két változatban, és ettől függőn más-más számlappal készül: a vákuum plazmás eljárással feketített tok számlapján a kronográf csak percösszegzőt kapott, míg a polírozott, illetve selyemfényű tok a percösszegzőn kívül 12 órásat is kapott.

Nem lehet nem észrevenni a két változaton a hangsúlyok közötti különbéget. Míg a feketített egyértelműen a sportosabb irányba megy el, ahol a harmincperces időtartamok mérése bőven elegendő, addig a polírozottnál inkább az eleganciát tolták előtérbe. A Baume & Mercier-nél az XXL kereken 44 millimétert jelent, és ezzel a márkánál valóban a nagyobb darabok közé tartozik. A számlapok felépítésükben az egy, illetve két kronográf összegző miatt különböznek, megjelenésük azonban nem tér el egymástól: fekete alapon csillognak a szerelt, ródiummal bevont rodinált óraindexek és mutatók. Előbbiek a peremhez közelebbi végükön csak leheletnyi SuperLumiNovát kaptak, ellentétben a mutatóknál, ahol nem takarékoskodtak. Sőt, még a kismásodperc és az összegzők mutatóinak is kijutott belőle. Egyedül a kronográf központi másodpercmutatója e tekintetben "járt pórul". Ezzel pedig jóformán a kronográf sötétben való leolvashatósága hiúsult meg.
Az óra sikerének kulcsa egyértelműen megjelenésében keresendő. Míg izgalmasnak és kalandokra csalogatónak aligha nevezhető, addig a konformista, de egyben szuverén jelzők sokkal inkább jellemzőek rá. Éppen ezért az idő próbáját is ki fogja állni, és valószínűleg még évtizedek múltán sem fog ódivatúnak tűnni.