Az óra megjelenésében ügyesen ötvözi a márka fénykorának számító Art Déco éra stílusjegyeit a modern anyagokkal és arányokkal. Így a tok például 43 milliméter átmérőjű rozsdamentes acél, amelyet vákuumplazma eljárással, titánoxiddal vontak be, így alakítva ki a fekete felületet. Ez azonban korántsem egységes: a lünetta fényes, a fülek mattok, míg a tok e két véglet között egyensúlyoz. Külön figyelmet érdemel a korona is, amelyet szokatlan helyre, négy órába építettek. A számlapra tekintve azonban láthatjuk, hogy a hagyományokkal szinte szakító, tíz órába ültetett kismásodperccel szép összhangot alkot. Maga a számlap pedig tisztán idézi az Art Déco egykori fényét: erről árulkodik a tipikus kör a körben elrendezés, a kismásodperc sugaras díszítése és a markánsan sárga mutatók. Ezek mozgatásáról az ETA/Unitas 6497 kalibere gondoskodik, amelyet a Cimiernél szépen díszítettek: a genfi csíkozású hidak feketék, a csavarok kékítettek, és mindebben a hátlap üvegbetétjén keresztül is gyönyörködhetünk. A kézi felhúzású szerkezet 56 órányi járástartalékkal bír.
A sárga-fekete pitonmintás szíjat maga a focista választotta, aki idegenlégiósként a Borussia Mönchengladbach kapusa. Edzőjében azért valószínűleg felmerült, hogy a sárga-fekete a Borussia Dortmund színe, igaz M´gladbach fehér-zöld összeállítása meglehetősen furcsán illett volna ehhez az órához.
A szebb időket is megélt, majd 18 év kihagyás után 2003-ben újra feltámadt Cimier még a múltidéző óráinál is élénk, fiatalos színekkel hívja fel magára a figyelmet. A marketing tevékenységük részeként ők is követik a manapság alkalmazott márka nagyköveti stratégiát, igaz, képviselőik egyelőre csak Svájcból származnak. Míg a hölgyeknél a swonboard világbajnoka viszi a cég zászlaját, addig az uraknál a svájci nemzeti válogatott kapusára, Jorg Stielre hárult ez a feladat. Az elképzelései alapján készült a Cimier limiált példányszámú modellje, a Petit Seonde Venom.
