Az óra egyértelműen sportos és férfias külsejét a meglehetősen nagy, 48 milliméteres átmérő is hangsúlyozza. Mivel egészében rozsdamentes acélból készült, így kellően súlyos is, igaz, csupasz acél felületet sehol sem találunk - azokat mind vákuumplazmás eljárással feketébe, illetve vörösaranyba öltöztették. Külön figyelmet érdemel a szíj rögzítése, amellyel az Edox ugyancsak kilóg a szokásos füleket alkalmazó darabok sorából. A rögzített lünetta felületei pedig szintén feketében és vörösaranyban pompáznak szép kontrasztot alkotva.

Ahogy azt a név elárulja, az óra mutatóit egy automata kaliber mozgatja, és bizonyára sokan tudni vélik is, hogy melyik. Mint a legtöbb, hasonló kategóriájú óra esetében, sokan nyilván a legelterjedtebb svájci kronográf szerkezetre, az ETA/Valjoux 7750-esre tippelnének, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Az Edox Chronograph Grand Ocean Automatic-ba az Edox no. 012 kalibert szerelték, amely alapvetően nem más, mint az amúgy is szépen díszített Valgranges A07.211 kaliber még szebbé tett változata. A kalibert az ETA fejlesztette ki, és ahogy erre a név is utal, alapvetően a 7750-es alapszik. (A név első fele, a Val, az elődre, a 7750-es Valjoux-re utal, ami egy felvásárolt cég neve és a Vallée de Joux, az órakészítés egyik fellegvárának rövidítése, a Granges (németül Grenchen) pedig az ETA otthonára utal.) A kaliber azonban legalább két jelentős különbséggel is rendelkezik: az egyik a méret. Az új megközelítőleg 80 százalékkal nagyobb, azaz 36,6 milliméter átmérőjű. Két évtizeddel ezelőtt a legtöbb óra átmérője mozgott ezen érték körül. A nagyobb méret számos előnnyel jár, de talán a legfontosabbnak épp a legjelentékenyebb tűnik - az esztétikai. Órák esetében napjainkban ugyanis az egyre nagyobb átmérők a keresettek, a bennük lévő szerkezeteket azonban ezt a trendet nem tudják követni. Tömör hátlap esetében ez természetesen nem okoz problémát, de teljesen más a helyzet akkor, ha hátul is üveg van. A nagy számlap alatt sokszor egy, akár fele akkora szerkezet ketyeg csak - különösen igaz ez komplikációk nélküli darabokra. Sokan azonban azon a véleményen vannak, hogy egy szerkezet igenis töltse ki a tokot, hátul is teljes legyen a vizuális élmény. A másik különbség a lényegesen gyorsabb felhúzás, azaz az A07.211-es kevesebb csuklómozgással is beéri. Sok tekintetben azonban nincs változás: ugyanúgy 25 köves és kb. 42 óráig jár. A billegő szintén 4 Hertzen jár, a segédszámlapok kiosztása is azonos. Értelemszerűen hosszú távú tapasztalatok aligha vannak, de egyrészt a kiindulási alap messze nem tekinthető rossznak, másrészt az ETA aligha engedhetne meg magának silány munkát.

A számlap teljes egészében a tengerészet bűvkörében született. Számokat nem, csak indexeket találunk, amelyeket nem csak kézzel políroztak, hanem azokkal is szereltek. A 7750-esektől ismert helyen találjuk a harmincperces, illetve 12 órás összegzőt és a kismásodpercet. Utóbbinak mutatója szépen harmonizál a számlapon lévő, szélrózsára emlékeztető mintával. Szintén ezt a tematikát öleli fel a keskeny és hegyes óra- és percmutató. A számlapról azonban teljes egészében hiányzik a lumineszcens festék, így sötétben a leolvasás kihívás lehet. A szépen kidolgozott számlapot domború, tükröződés mentesített zafírüveg alá helyezték, így napközben biztos mindig egyszerű lesz megmondani a pontos időt.
Az óra hátlapja is a tengeri hajózás témáját dolgozza fel. Ebből a szempontból ötletesnek tekinthető a billegő fölé helyezett, hajóablakra emlékeztető üvegbetét, de sajnos az egész szerkezetet csak a hátlap megnyitása után vehetjük szemügyre. Cserébe azonban elegendő hely jut a világ óceánjait ábrázoló gravírozásnak.