A Girard-Perregaux Monte-Carlo 1973 Flyback Chronograph 40 mm átmérőjével nem tartozik éppen a retro méretűek közé, az sokkal inkább a mai standardnak felel meg A polírozott rozsdamentes acél tok vonalvezetése sem a hetvenes évekre emlékeztet, a lünettáról pedig ne is beszéljünk, hiszen még a tachiméter litográfiája is inkább modern, mintsem múltidéző. Teljesen más a helyzet a számlappal: a nagy, szögletes indexek, amelyekből 12 órába az akkori kor formanyelvének megfelelően kettő is jutott, az egyenes mutatók és az arab számok mind a szűk évtizeddel ezelőtti érát idézik. Az előkelő ezüstös szürkeségbe a sötét segédszámlapok és a kronográf világoskék flyback másodpercmutatója visz egy kis huncutságot.
A kronográf összegzőinek tizenkét órájában található értékék a központi másodpercmutató színével egyeznek meg. A számlapon való elhelyezésük formabontónak tekinthető, hiszen a kilenc órában lévő perc- és a hat óránál lévő óraösszegző a kismásodperc hagyományos helyeit foglalják el, szokatlan helyre, három órába kényszerítve azt. A tizenkét órában lévő helyre a márka nevének volt szüksége. A dátumablak a négy és öt óra közötti szűk helyen kapott helyet.

Lehet, hogy a számlap retronak nevezhető, ezt azonban a Girard-Perregaux automatikus felhúzású GP0337A kaliberről nem nagyon lehet elmondani. Billegője a megszokott 4 Hertzen, azaz óránként 28800 féllengést produkálva végzi a munkáját, és 46 órányi járástartalékkal bír. A kronográf flyback másodpercmutatója, amely ha éppen mozgásban van egy gombnyomásra ugrik vissza nullára, és lendületből folytatja is a mérést, nyolcad másodperces pontossággal mér. Ahogy ez ilyen kalibereknél elvárható, a díszítésekkel nem fukarkodtak. Ezt sajnos azonban csak a hét csavarral rögzített hátlap eltávolítása után láthatjuk.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért pont az 1973-as rallyra érdemes emlékezni. Erre legalább két ok is van: ekkor vált a verseny a rali világbajnokság részévé, illetve összetettben ekkor volt először egy hölgy is a győztesek között.