Az eredeti órát az alapító fia, Charles Tissot adta el számtalan oroszországi útja alkalmával - 1916-ban - az orosz cár egyik magas beosztású diplomatájának. Az órát röviddel az 1917-es forradalom kitörése előtt karbantartás végett visszaküldték Le Locle-ba, a forradalom miatt a karóra viszont soha nem jutott vissza tulajdonosához. Az utókor ennek pedig csak örülhet, hiszen az akkori zavaros időkben valószínűleg elveszett, vagy egyszerűen csak elkobozták volna, így viszont a Tissot múzeumában ma is megtekinthetjük. Mivel a Tissot csak 1915 óta készít karórákat, ezért ez bizony egyben a legelső Tissot karórák egyikének is emléket állít.
A három változatban készülő Tissot Classic Prince karórák tokjának mindegyikét 18 karátos vörösaranyból formálták meg. A domború vonalvezetést az eredeti darab hagyta örökül, így a tok kényelmesen felülhet a csuklóra - bár napjaink órái nem véletlenül laposak. A finoman recézett, hagyma alakú koronát a márka "T" betűje díszíti. A három változat közül kettőnél a tok éleit 165 vagy 61 gyémánt csillogása hangsúlyozza.

Ahogy a tok, úgy a számlap is a XX. század elején hódító Art Déco stílust idézi, ennek jegyében készültek a különböző méretű arab számok is. Mind az ezüst, mind a fekete számlap esetében ezeket felfestették. A korhűség kedvéért a márkanév is az egy évszázaddal ezelőtt használatos vonásokkal szerepel, melyet megörökölt az eredeti darab is.
Ezzel azonban vége is a nosztalgiázásnak. A szerkezet természetesen nem egy majdnem százéves kaliber, hanem az ETA kézi felhúzású 2660-asa, amely ugyan másodpercmutatót is képes kiszolgálni, de ezen a modellen ez felesleges. Szintén modernnek mondható a számlapot fedő üveg, pontosabban műanyag. A Hesalite ütésállósága messze felülmúlja a zafírét, cserébe viszont könnyebben karcolódik. Ezek eltávolítása azonban ugyanolyan egyszerű, mint a plexiknél. Az órát barna krokodilbőr szíjjal és arany zsanérzárral csatolhatjuk fel.